Bánffyhunyad közepén szálltunk ki az autóból, a református templomnál, amit sajnos belülről nem tudtunk megcsodálni, mert be volt zárva. Így hát neki is indultunk, egyenesen a vasútállomásig, hogy a sínek mellett a szántóföldek szélén haladjunk tovább. Ezen a szakaszon egyetlen árnyékos négyzetméter nem található, viszont már messziről látszik a Riszeg-tető, úgyhogy kezdtük is nézegetni, melyik irányból érdemesebb megközelíteni.
És akkor el is jutottunk az első kitérőutunkhoz. Kicsit előbb fordultunk jobbra, mint ahogy kellett volna, és majdnem lementünk egészen Sárvásárig, amikor végre sikerült rátalálni egy útra, amit biztosan be tudtunk azonosítani a térképen (ami általában nehéz feladat volt, mert a térképen maximum ötödannyi út volt feltüntetve, mint amennyi a valóságban létezett) ezen el is indultunk felfelé, nézelődve egy jó kiscsopihely után. És amikor elértük újra a síneket, a másik oldalon ott várt a legtökéletesebb kiscsopizós-ebédelős hely: egy nagy rét több nagy fával, amiknek elfér az árnyékában egy-egy csoport. Ehhez még kitérő úton is érdemes volt eljutni, így legalább azt az utat is megismertük, amelyiken majd a BÚ-táp fogja megközelíteni. :) És akkor lejártuk azt a részt is oda-vissza, amelyiken kitérő nélkül fogunk menni majd.
Kis pihi és ebédelés után teljesen zökkenőmentesen meghódítottuk a Riszeget. Az út nem megy fel egészen a tetejéig, de a gyönyörű kilátás az útról is látszik.
A Riszeg-tető és a Kós Károly építette Varjúvár közötti útszakasz már nem volt ilyen zökkenőmentes. Itt érkezünk el második nagy kerülőnkhöz, ami föl-le meneteket, lábszabdalós bozótot és tűző napon sokáig gyaloglást is tartalmazott. Az indokolatlan mennyiségű út közül nem tudtuk kiválasztani a megfelelőt (azt az egyetlen egyet, ami a térképen is szerepelt), így hát jól lementünk a völgybe, amit nem kellett volna. Jó sokáig azt se tudtuk, hogy hol vagyunk, csak nagy sokára sikerült beazonosítani. Akkor már ki volt írva, hogy merre kell menni a Varjúvárhoz, bár innen még jó sokat kellett mászni föl-le hogy el is jussunk odáig. Amikor sikeresen megtaláltuk, fordultunk is vissza ugyanazon az úton, és lementünk a völgybe Kalotanádasra.
Innen már csak egy köpés keletre Jegenye, de közben kisebb-nagyobb dombocskák vannak, amiket az utak megkerülnek, északról és délről is. Nagy dilemmázás után végül az északról kerülést választottuk, mert az egyszerűbbnek és szintmentesebbnek tűnt. Ekkor már a vizünk is fogyóban volt, de néhol találtunk állatitatókat vagy miket, amikből legalább locsoltunk magunkra egy keveset. Ez az út is hosszabb volt, mint amire számítottunk a térkép alapján, de lassacskán megláttuk a távolban, hogy hol megy az aszfaltút. Még meg kellett küzdenünk egy patakmederrel de utána csak elértük. Az első nagyobb árnyékban letelepedtünk és megvártuk Olivért a kocsival.
Utóbb kiderült, hogy délről kellett volna mennünk inkább, mert a szállásunk nem is bent a faluban lesz, hanem attól kicsit délre. Semmi vész, autóval abból az irányból is láttuk az út egy részét. :)
Én is küldök képet az útvonalról és a kavarásainkról.
Jelmagyarázat:
sárga vonal: lejárt és jó út
piros vonal: lejárt és rossz út
zöld vonal: oda-vissza lejárt jó út
kék vonal: amin (remélhetőleg) menni fogunk
fehér vonal: amit autóval tettünk meg
Jó kis nap lesz csak hozzatok napvédő mindenfélét és sok-sok vizet. :)
Piri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése