2013 lejárás, 1. nap Tomi és Rokker szemével

1. nap (Kalocsa - Homokmégy – Császártöltés, 24,1 km):

Az idei Barátok Útja Kalocsáról indul a Nagyboldogasszony Gimnáziumtól. A városból hamar
kiértünk (az utca, amin megyünk gyönyörű, szemeket nagyra nyitni!), mellette egy mezőn
tehénkék szíves asszisztálásával földcsók. Aztán egy szép hosszú, egyenes mezei út vezet minket
Homokmégy „külvárosába”, a központig azonban még egy rövid autóút és egy amolyan eső-utánnagyon-sáros és eső-nélkül-nagyon-poros ösvényt kell megtennünk. Innen aztán gyalogolunk
(egy igen hosszú, egyenes úton) addig, míg ki nem fogy a lábunk alól az aszfalt (Homokmégyre,
Hillyére, Alsómégyre vezető utak hármas kereszteződésében). Itt aztán ebéddel erőt gyűjtünk a
további kilométerekre, és itt érdemes kicsoportozni is. Eddig 14,9 km volt a táv.
A pihenő után a megkezdett úton indulunk  egyenesen előre immáron különböző haszonnövények
ültetvényei közt  nagyon hosszan. Innentől elbúcsúztatunk mindentől, ami kedves volt nekünk:
kanyar, forduló csak elvétve akad, árnyékos négyzetméterek csak mutatóba; gyakorlatilag
toronyiránt bandukolunk Császártöltés felé. Jó szeműek előnyben, ők esetleg látnak búzán és
kukoricán kívül mást is.
Amint látható a nap jelszava az „Előre!”. Emelkedő egy csepp se, maga a terep sem nehéz, akár
szandállal, rövidnagrággal is járható. Napsütésből viszont fogunk kapni eleget, naptej erősen javallt.
Szúnyoggal, kullanccsal nem találkoztunk, de azért nem árt az óvatosság. Vízre viszont szükség
lesz, Homokmégyen majdnem kiapasztottunk egy kutat.
Mise-helyet nem találtunk, érdemes egy templomot keresni.

2013 lejárás 7. nap Rita és Ambrus stílusában, (én nem hiszem, hogy a 11 km 5 óra volt, de ki tudja mit műveltek ezek közben..., megj. a szerk.)

Szalánta- Máriagyűd

Erről a szakaszról az egész országban nem készítenek turista térképet, így csak egy Oli által nyomtatott verzióval indultunk útnak. Az első számú feladat az volt, hogy megtaláljuk a Mária utat, ahonnan már 'egyenes' út vezet Máriagyüdre. A google maps szerint ez az út 3 óra alatt teljesíthető. De mindenki tévedhet!! Kettőnknek kb 5 óra volt, ebben persze volt pihenő is. Úgyhogy szerintünk rövidíteni kell. Útközben átmentünk egy falun, Bissén, innen kellene indulni aznap, hiszen mindenféleképpen buszoznánk.

De a mi utunk Szalántáról indult, ami egybeépült már Szalántanémetivel, így az első 20 percünk azzal telt, hogy találjunk egy földutat, ami kábé arra visz, amerre majd a Mária utat remélhetőleg megtaláljuk. Árnyékkal az első 1 órában nem találkoztunk. Csak temérdek mennyiségű búzamezővel. Ezt Ambrus meg is örökítette.

Szerencsére segítségünkre volt a nyomtatott térkép, hogy megtaláljuk a Mária jelzést. Adtunk egymásnak egy pacsit, hogy innen már gyerekjáték lesz, végig énekeltük Csinibaba és Aladin összes általunk ismert slágerét, és ezzel a lendülettel, kb. fél óra múlva rájöttünk, hogy elvesztettük a térképet. :) Ezután minden látó képességünket igénybe véve figyeltük a jelzéseket. Nem mindig könnyítették meg a dolgunk. Az biztos, hogy a jelzés-festők nem pazarolták a jelzéseket. Csak oda tettek, ahova muszáj volt. Nehogy valaki túl sokat nézze és túl sok elkopjon... Útközben találkoztunk pár alkalommal kecsegtető Máriagyüdös táblákkal is, amik segítenék az elfáradt vándort, megnyugtatnák, hogy már csak x km van hátra... és ahogy a kép is mutatja, pontosan ennyit árultak el :)

De nem tévedtünk el, hála Ambrusnak és az apukájának, akitől kaptunk telefonos segítséget. Az út vége tartogat még egy hegyélményt, csak hogy megérezzük, milyen jó érzés megérkezni :) 

A terep nem nehéz, csak a végén, betonút és földút. Nincs dzsindzsás sehol sem.

Amire szükség van: Napgép, naptej, tökfödő, valaki aki a fejünk fölé tart egy napernyőt, valaki, aki hozza utánunk a hűtőtáskát temérdek hűtött üdítővel, szandál is simán, akinek bírja a lába, és az utolsó napra való tekintettel egy kis kitartás.

Máriagyüdről még 4 km Siklós, ahol a szállás található.

Egy kis párbeszédünkel búcsuznánk tőletek:

Rita:                 (épp megcsípi egy szúnyog) 

                        (PAFF!)

                        -eggyel kevesebb!

Ambrus:            -maradt.. 

Rita, Ambrus:    -UGYANANNYI...:S:D

2013 lejárás 2. és 6. nap, Piri és Janó szemével

6. nap: Cikó – Ófalu – Mecseknádasd – Pécsvárad

Cikóról kimegyünk egy dombtetőre, és egy szép mezős gerincen megyünk keresztül. Itt az egyik domb tetejéről olyan szép kilátás nyílik, hogy innen érdemes indítani reggel. Reggeli indítás után lesétálunk a térképről, majd visszaérve rá, elérjük a nap első szakrális helyét, az Eszterpusztai templomromot. Onnan már csak egy köpés Ófalu, ami olyan mintha Ausztriából csöppent volna ide. A településből kiérve öt-hat kilométert aszfalton megyünk, egészen Mecseknádasdig, mert erre visz a szakrális jelzés. Felmegyünk a kilátóhoz, ahol megebédelünk, kiscsoportozásra is alkalmas. A kilátó mellett van egy várrom is, amihez autóval is föl lehet jönni. (Hidas felől a Mecseknádasdot jelző tábla után rögtön balra fordulva.) Jóllakottan továbbindulunk és végigmegyünk a településen, hogy elérhessük következő gyönyörű szakrális helyünket, az Árpád-kori templomot Mecseknádasd határán. Ha minden jól alakul, itt misézünk. Mise után a templomi (szakrális) temetőn keresztül elérjük a fehér jelzést, amin haladva átvágunk az erdőn, és az első méhkaptárnál ráfordulunk a régi 6-os útra. Azon megyünk egy ideig, vagyis megint kb. három km aszfaltra számíthattok. Majd rátérünk a kék keresztre, itt ki kellett kerülnünk egy sornyi méhkaptárt, de meghívott szakértőnk azt nyilatkozta, hogy ezt vándor méhészek tehették oda, augusztusban szinte biztos, hogy már nem lesznek ott. Ezen a jelzésen jó darabon megyünk, ez visz be minket Pécsváradra Zengővárkonyon keresztül. Első fele erdős-kanyargós út, utána a dombtetőről nyílt terepen jövünk le, a maradék szinte végig lakott területen megy. Ezen a szakaszon biztonsági okokból, köszönhetően a jelfestők „alapos” munkájának, tüzetesen átvizsgáltuk a környéket, bármilyen útvonalon eltalálunk Pécsváradra. A szállásról, ami a Művelődési Házban lesz, szűk negyed óra alatt megközelíthető a vár. Parkoló a Művháznál és a várnál is van (a várnál lévő betelhet, mert ott parkolnak a szálloda vendégei is).

Összesen körülbelül nyolc óra gyaloglás (négy Mecseknádasdig), ha nem esik az eső szandállal, rövidnadrággal is teljesíthető. A sok aszfalt miatt a legjobb a sportcipő. Szerencsére egyik szakasz sem túl forgalmas. A terep közepesen nehéz: erősen dimbes-dombos. A táv körülbelül 28 kilométer.

2. nap: Császártöltés – Hajós – Dusnok

Császártöltést elhagyva átmegyünk a csatornán, és mellette haladva sáros-békás-csigás úton haladtunk egy órát. Amikor letértünk a csatorna mellől, be is értünk Hajósra. Itt a település közepén elértük a szakrális Érseki palotát. Onnan végig a szakrális jelzésen haladtunk. A településből kiérve egy rövid mocsaras-erdős szakasz következett, majd az erdő szélén térdig érő fűben gázoltunk tovább. Ez a szakasz minimum két km, az elöl haladóknak erősen ajánlott a bakancs és a hosszú nadrág.

 

Innen már könnyebb volt a haladás, kb tizenöt kilométert nyílt terepen tettünk meg, kicsit kanyargósan majd nyílegyenesen, a szántóföldek mellett. Árnyék nulla, leégés esélye magas. A hosszú egyenesről lekanyarodva egy tökéletes (nagyon szakrális) misehelyet találtunk. Egy icipici kápolna (Feketi kápolna?), ami gyakorlatilag egy oltárból áll és be van zárva, de mellette több tucat árnyékos pad van. Innen kevesebb, mind egy óra alatt bent voltunk Dusnokon. Toronyiránt megtaláltuk az iskolát, ami szinte közvetlenül a templom mellett van.

Összesen körülbelül öt óra alatt értünk a célhoz (de egyszer sem tévedtünk el, ez több emberrel valószínűleg több). Kiscsoportozni a kápolnánál vagy Dusnokon érdemes. Útközben nincs alkalmas ebédlőhely, Hajós túl korán van, a kápolna pedig túl későn, a kettő között nem jó (tarló/ültetvények/mocsár/árnyéktalanság). Érdemes lenne reggelinél szendvicseket csinálni és útközben enni. Csak az vegyen rövidnadrágot ezen a napon, aki mindenképp szét akarja szabdalni a lábát (lásd a mellékelt képet). Bakancs kötelezően ajánlott. Szintkülönbség gyakorlatilag nulla. A táv körülbelül 21 kilométer, a terep nem nehéz.