Kedves Fő és főtelen- Barátok!
A 2003-ban megszakadt, legendás hírű, patináns BUDAFOKI borkóstoló BULI ismét folytatódik!
A Vuláj főbb alapszabályai:
1. csak zarándokok jöhetnek
2. és azok, akiket a zarándokok valamelyike, valamikor, valahol, önhatalmúlag meghívott, és minimálisan garanciát is vállal értük.
Alpontok:
Szeretettel várok mmindenkit, aki szeretne még a tanév elején találkozni mostani vagy régebbi zarándok társaival.
Kéretik az eljövendők által egy kis adag sütemény, illetve ital hozatni.
A legutóbbi bulin kb. 80 ember fordult meg. Fiatalok és kevésbé fiatalok egyaránt.
Jöhet bárki, aki nem gyújta fel a kertet és a házat. Alapvetően kerti partira kell készülnie mindenkinek. (kb 3000 m2-en, szóval elférünk)
Ennyi (80-100) embernek nem tudok ennivalót biztosítani, ezért kéretik saját municiót is hozni. Az eddgi tapasztalatok alapján a társaság jelentős része inkább nálunk éjszakázott, minthogy haza ment (tudott) volna. Szal hálózsák, polifoam, esetleg sátor elhozatala is indokolt. ( a ház nem versailles-i kastély, ennek megfelelő szobaszámmal, szóval csak zarándokos szálláslehetőségekre kell számítani. Sátor előnyben!)
Idén (minő véletlen) pont budafoki bor és pezsgő fesztivál lesz enapon (is).
Azaz bármikor 100 m megtétele után nyitott, mulatozós borpincébe lehet botlani, vagy 250 m után egy komplett borozós sétáló utcába, kirakodó vásárral, csepürágókkal és koncertekkel. Erre is érdemes lehet készülni!
Egyelőre ennyi.
Csak mindenki írja be szépen a naptárába és küldje tovább ezen üzenetet minden kedves mostani vagy régi zarándokos ismerősének!
Maradok legkiválóbb tisztelettel: Sly és családja
2010. július 30., péntek
2010. június 14., hétfő
Zenészek kerestetnek az ide BÚra!!!
Kérnénk MINDENKI segítségét, ha van hangszere és a boci-boci tarkán immáron túljutott, az jöjjék és segítsen nekünk, és ami még fontosabb, hogy a csopvezek - sírva esengve kérjük - értesítsék az embereiket, hogy lehet jönni és jöjjenek is zenélni, gitárral, síppal, dobbal, nádihegedűvel, wuwu-zelával, didzseri-dúval, tekerő nyenyerével, hosszi furuglával, szájharmonikával, csörgőkkel, vagy akár tubával és itt nem felsorolt bárminemű hangkeltő eszközökkel!
Ami még fontos, hogy a BÚ előtti 7vége környékén egy (vagy kettő) próbát szeretnénk tartani, merthogy számos új, de annál zúzósabb dallal készülünk a BÚra. A próba időpontjára kérnénk javaslatokat a jelentkezéssel együtt!
Már csak 2 hetet kell aludni és indulunk!!!!
jelentkezni a
fenyvesioliver@yahoo.com
ímélcímen lehet!
Üdv: Olivér
Ami még fontos, hogy a BÚ előtti 7vége környékén egy (vagy kettő) próbát szeretnénk tartani, merthogy számos új, de annál zúzósabb dallal készülünk a BÚra. A próba időpontjára kérnénk javaslatokat a jelentkezéssel együtt!
Már csak 2 hetet kell aludni és indulunk!!!!
jelentkezni a
fenyvesioliver@yahoo.com
ímélcímen lehet!
Üdv: Olivér
2010. június 6., vasárnap
Kinga és Isti jelentik az első napi szakaszról (köszönjük meg nekik!)
I. rész, Vadász Isti:
Nos.
Akit a rizsa nem érdekel: keskeny gazos ösvény, 1-1,5 óra után egy
nagy tisztás, utána erdőben gyönyörű tájon szintén keskeny ösvény egy
patak mellett. kb 3 óra után beérünk Cserépváraljára.
A buszok akár közvetlenül az erdő lábához tudnak vinni minket a
faluban (van hely nekik szerintem, plusz van ott egy aranyos kutyus :)
), ellenkező esetben egy nagy buszparkoló van a falu központjában is,
onnan még úgy 500-1000m az erdő. Indulás után először földút van egy
darabig, majd keskeny, gazokkal, bokrokkal jól körbenőtt ösvény visz
fel a hegyre (extra mennyiségű kullanccsal fűszerezve, szóval indulás
előtt kell szólni, h. mindenki jól fújja be magát). Ezután egy ismét
egy rövid füldesút szakasz, majd egy nagy tisztás. Ez kb t+1-1,5 óra
volt (t az indulási idő). Szerintem itt akár lehet egy nyitó kiscsopi,
hely van bőven, bár most itt is hatalmas gaz volt, reméljük addigra
lekaszálják. Ezután egy erdős szakasz jön, igazán szép területen, ám
néhol eléggé sziklás, keskeny ösvény (mellette néha szakadék), a
túristaútvonal ide-oda ingázik egy kiszáradt patak felett. Kb t+3 óra
alatt érünk be Cserépváraljára, ahol nagyon jó arc a kocsmáros bácsi,
és csak 50Ft a tea. Itt lehetne ebédelni, a faluból kivezető
szakasznál van szintén egy nagy tisztás (most ott is hatalmas gaz
volt, valamint kocsival kicsit nehezen megközelíthető, de földút vezet
oda asszem) Innen továbbhaladva a Kinga megírja :)
Szóóóval, elindultunk, már csak szemerkélő:) esőben Cserépváraljáról.
Persze rossz úton indultunk de sebaj, visszafordultunk, miután sikeresen áttornáztuk magunkat oda és visszafelé is egy Balaton méretű pocsolyán:-)
Áttúráztunk Bogácsra, kb egy óra alatt, Bogács előtt elkeskenyedett az út, de völgybe már lefelé mentünk. Közben átmentünk egy nagy réten, ott lehet kiscsoportozni, ha szeretnénk. Gyönyörű a kilátás a környező vidékre, falvakra.
Bogácson keresztül mentünk, majd irány vettünk Szomolyára, az aznapi uticél felé.
Innen már nagyjából zökkenőmentes volt az út, kényelmes szakasz, néhol emelkedősebb, néhol lankásabb. Kb egy óra alatt tettük meg.
Szomolya békés kis falu, tele biciklizős emberrel, akik néha visszatekernek, hogy megmondják, ha valami bajod van, mondjad...:)
Összefoglalóan:
Közepes erősségű szakasz, nem amolyan "belehalós", kezdésnek, bemelegítésnek pont jó:)
Isti és Kinga
Nos.
Akit a rizsa nem érdekel: keskeny gazos ösvény, 1-1,5 óra után egy
nagy tisztás, utána erdőben gyönyörű tájon szintén keskeny ösvény egy
patak mellett. kb 3 óra után beérünk Cserépváraljára.
A buszok akár közvetlenül az erdő lábához tudnak vinni minket a
faluban (van hely nekik szerintem, plusz van ott egy aranyos kutyus :)
), ellenkező esetben egy nagy buszparkoló van a falu központjában is,
onnan még úgy 500-1000m az erdő. Indulás után először földút van egy
darabig, majd keskeny, gazokkal, bokrokkal jól körbenőtt ösvény visz
fel a hegyre (extra mennyiségű kullanccsal fűszerezve, szóval indulás
előtt kell szólni, h. mindenki jól fújja be magát). Ezután egy ismét
egy rövid füldesút szakasz, majd egy nagy tisztás. Ez kb t+1-1,5 óra
volt (t az indulási idő). Szerintem itt akár lehet egy nyitó kiscsopi,
hely van bőven, bár most itt is hatalmas gaz volt, reméljük addigra
lekaszálják. Ezután egy erdős szakasz jön, igazán szép területen, ám
néhol eléggé sziklás, keskeny ösvény (mellette néha szakadék), a
túristaútvonal ide-oda ingázik egy kiszáradt patak felett. Kb t+3 óra
alatt érünk be Cserépváraljára, ahol nagyon jó arc a kocsmáros bácsi,
és csak 50Ft a tea. Itt lehetne ebédelni, a faluból kivezető
szakasznál van szintén egy nagy tisztás (most ott is hatalmas gaz
volt, valamint kocsival kicsit nehezen megközelíthető, de földút vezet
oda asszem) Innen továbbhaladva a Kinga megírja :)
Szóóóval, elindultunk, már csak szemerkélő:) esőben Cserépváraljáról.
Persze rossz úton indultunk de sebaj, visszafordultunk, miután sikeresen áttornáztuk magunkat oda és visszafelé is egy Balaton méretű pocsolyán:-)
Áttúráztunk Bogácsra, kb egy óra alatt, Bogács előtt elkeskenyedett az út, de völgybe már lefelé mentünk. Közben átmentünk egy nagy réten, ott lehet kiscsoportozni, ha szeretnénk. Gyönyörű a kilátás a környező vidékre, falvakra.
Bogácson keresztül mentünk, majd irány vettünk Szomolyára, az aznapi uticél felé.
Innen már nagyjából zökkenőmentes volt az út, kényelmes szakasz, néhol emelkedősebb, néhol lankásabb. Kb egy óra alatt tettük meg.
Szomolya békés kis falu, tele biciklizős emberrel, akik néha visszatekernek, hogy megmondják, ha valami bajod van, mondjad...:)
Összefoglalóan:
Közepes erősségű szakasz, nem amolyan "belehalós", kezdésnek, bemelegítésnek pont jó:)
Isti és Kinga
2010. június 4., péntek
Rokker üzeni a Kecöli zavarosból (3. nap):
Egerszalók-Kisnána
Mi voltunk az első csoport aki útnak merészkedett, ami azzal jár együtt, hogy mindenki ott volt még mikor elindultunk. És mindenki ott volt még mikor vissza jöttünk, és elindultunk a másik irányba :-D, hát mosolyt varázsoltunk mindenki arcára. Aztán mindenki elindult. De mi megint csak onnan is visszafordultunk. Ekkor már csak Donékkal találkoztunk :-). Amit aztán nem tud senki, hogy még fél óra múlva is a környéken bóklásztunk. Kiderült, hogy az első út az jó volt. Csak otthon a térképet rajzolva. Gyakorlatilag van egy áthatolhatatlan növényekkel benőtt 3 méter mély meder, aminek az alján még egy patak is megy. A térképre meg azt írták "gázló" és el van intézve. Hogy mit csináljon az ember ha odaér az már nem számít, a lényeg, hogy szóltak itt gázló van. Mi a faluban kerültünk, és kertek alatt, de átértünk a túlpartra. Éjszaka lehetne itt a fiú-lány nap, és a feladat: hídépítés, és díszítés virágokkal :-). Majd jön egy kis erdős emelkedő, majd egy szőlőültetvény. Majd egy másik. És utána beton 2 falun át.
Ezek után jön egy tisztás, majd egy kerítés mentén kell eljutni Kisnánára. Most elég vizes volt minden. Van bozótos rész is. 3 patak van, ami remélhetőleg csak az áradás miatt volt nagy. Tisztások vannak, misézni, kiscsoportozni, és enni is lehet. Kb 6 óra.
Pár kép is van:
http://picasaweb.google.hu/akabos/Bejaras2010#
Laci
Mi voltunk az első csoport aki útnak merészkedett, ami azzal jár együtt, hogy mindenki ott volt még mikor elindultunk. És mindenki ott volt még mikor vissza jöttünk, és elindultunk a másik irányba :-D, hát mosolyt varázsoltunk mindenki arcára. Aztán mindenki elindult. De mi megint csak onnan is visszafordultunk. Ekkor már csak Donékkal találkoztunk :-). Amit aztán nem tud senki, hogy még fél óra múlva is a környéken bóklásztunk. Kiderült, hogy az első út az jó volt. Csak otthon a térképet rajzolva. Gyakorlatilag van egy áthatolhatatlan növényekkel benőtt 3 méter mély meder, aminek az alján még egy patak is megy. A térképre meg azt írták "gázló" és el van intézve. Hogy mit csináljon az ember ha odaér az már nem számít, a lényeg, hogy szóltak itt gázló van. Mi a faluban kerültünk, és kertek alatt, de átértünk a túlpartra. Éjszaka lehetne itt a fiú-lány nap, és a feladat: hídépítés, és díszítés virágokkal :-). Majd jön egy kis erdős emelkedő, majd egy szőlőültetvény. Majd egy másik. És utána beton 2 falun át.
Ezek után jön egy tisztás, majd egy kerítés mentén kell eljutni Kisnánára. Most elég vizes volt minden. Van bozótos rész is. 3 patak van, ami remélhetőleg csak az áradás miatt volt nagy. Tisztások vannak, misézni, kiscsoportozni, és enni is lehet. Kb 6 óra.
Pár kép is van:
http://picasaweb.google.hu/akabos/Bejaras2010#
Laci
2010. június 2., szerda
Néhány kép a 2. lejárásról Kinga néni jóvoltából :-)
http://picasaweb.google.hu/nemethkinga88/BejarasMatra0529#
2010. június 1., kedd
Szláj bácsi beszámolója az utolsó napi utunkról:
Akkor nyitom a bejárásos beszámolók újabb sorát.
2 fős különítményünk azt hiszem utolsóként indult gyalogútra dél körül.
Fallóskútról indultunk esőbehajló időben. Könnyed kis kitérővel
megnéztük a kegyhelyet, ha esetleg
azt is megnéznénk majd, akkor legyen egy főcsapásirány, majd irány a
zöld jelzésen az Ágasvári tisztásra.
Fallóskútról ez kb. 2 km, zömében lejtős út, mellettünk szép
patakvölgy (Fiúsom-patak) és a túristaúton keresztben közlekedő foltos
szalamandrák cikkáztak. Igazán figyelni kell, hogy rá ne lépjen az
ember, erre majd figyelni kéne, ha lezdulunk ott majd 100-an a
völgybe.
A tisztás előtt szépen összefolyik két patak, úgyhogy igazán pofás,
térdig-patakban-gázolós átkelésre lehet számítani, ha valóban
ugyanilyen esős időnk lesz majd júliusban is, mint ahogy most!
Bejártunk felfelé és lefelé is hosszabb szakaszt, de nem tudom
garantálni, hogy lesz olyan rész, ahol szárazlábbal át tud majd kelni
ennyi ember. Persze egy két szöcskelábú fiatalembör biztos át tud majd
ugrálni egy két rizikósabb sikamlós sziklasoron anélkül, hogy a habok
közé pottyanna, de én ezt nem javasolnám minden lánykának!
(emancipáció ide vagy oda). Ide azt hiszem egy kis
hegymászóköteles-kapaszkodós segítség kell majd, és az adott
vízállástól függ, hogy a népet hol vezetjük át folyamon, az Ígéret
Földjére! (ahol azt ígérjük, hogy lesz majd szállásuk... :-)
Nos, ha már túl voltunk a patakon, hát innen viszont eleredt az eső,
és ahogy kell, az esőkabát mintha nem is lenne, seperc alatt
kisgatyáig áztunk. Ahogy elértük a piros keresztes jelzést, az út
meredeken indult fel az Ágasvári túristaházhoz. Ez az út most egy
patakvölgy volt a hegyről lezúduló víz számára. Bokáig érő vízben,
meredeken emelkedő úton kellett felmenni. Az út keskeny, nincs
lehetőség a patakot kikerülve felmászni. Kb 1km az emelkedő, de mi
rendesen elfáradtunk mire felértünk. Ez durva lesz a nap végére! Mire
felértünk már vízpárát lélegeztünk be, és Pampónak elkezdtek kinőni a
kopoltyúi a füle mögött, így jobban bírta oxigénnel az utat, mint
én... A házikó szép messziről, van hely sátorozni mellette. Mi nem
ácsorogtunk itt, hanem irány újra a zöldön tovább. A "Kétvár köze"
place-en kellett volna sárgajelzésre átnyeregelni, de itt volt egy kis
kavar. Pl. az, hogy van itt egy alternatív Mária út felfestés, ami
egy fehérfestékkel felpingált, igen nagy méretű M-betű sorozat lenne,
de többnyire a rossz irányt mutatja, legalábbis nem arra megy, amerre
nekünk mondták, hogy mennie kéne... Valamint van egy Zöld kör jelzsé,
szintén eltérve a normális iránytól. Oszt meglett az első sárga jel
foszlány is, de el is tűnt ismét, mert egy nagy tarvágással kivágták
az összes fát egy egész domboldalon, eltüntetve a túristajelzést is.
Meg az utat is elrejtette a mindenhonnan kinőni akaró új erdő. Végül
meglett a jó irány, gyerünk tovább. Innen sima út van sárgán meg sárga
kereszten egészen Tar falujáig.
Itt a mátrai monszun csúnyán odavert nekünk ismét, úgyhogy kollégám
válaszcsapásként elhagyta a "füstülőjét" és a netről nyomtatott
térképünket is. (mondjuk ez eleve olyan volt, mintha Olivér temperával
festette volna érzés szerint egy másik kevésbé pontos térkép alapján,
úgyhogy nem volt olyan nagy a veszteségünk) Az originale térképünk
már Ágasváron a táskán belül is 26 db azonos méretű kis darabra
foszlott, gondosan ügyelve arra, hogy a számunkra fonotos pontokon a
festék le is váljon a térképről, úgyhogy innentől a Termetőnk és a
fatolvajok kezében voltunk. Ha nincs fa túristajelzéssel, akkor még
most is ott kísértenénk a Mátrában, mint két különös vízihulla
szelleme, akik érthetetlen okból bakancsban és hátizsákban fulladtak
vízbe....
Nem tartozik szorosan az útvonal lejáráshoz, de megemlíteném azt az
apró incidenst, amikor Tar falu előtt találkoztunk egy Beszélő
Kerékpárral. Mit szépítsem, kissé meglepő volt, de nem tudunk pointos
személyleírást adni, mivel csak a két kerekét láttuk a susnyásban, de
( bár nem kérdeztük), statáriálisan közölt velünk 3 dolgot! Előszöris,
hogy ott ahol Ő áll, ott nincs sár, (szemben azzal, hogy mi szügyig
gázoltunk a dagonyában a túristaúton), másodszor, hogy ki van kötve
egy harapós kutya egy fához valahol a környéken, végül pedig, de nem
utolsósorban, hogy ő ( gondolom, hogy a bicikli) már több mint 200
éves... Őszintén szólva Egyik információhoz sem tudtunk hozzászólni,
úgyhogy tovább mentünk, de illedelmesen megköszöntük a
felvilágosítást. No comment.... (Ha valakit érdekel jobban a dolog,
akkor jó eséllyel ugyanitt megtalálja szerintem júliusban ezt a csodás
jelenséget. Tekintve, hogy már több, mint 200 éves, nem hiszem, hogy
nagyon messzire elkujtorogna onnan...)
Aztán, mint a mesében, előbb találkoztunk a fához kötözött harapós
kutyával, (akit inkább nem piszkáltunk), majd 2 rendőr és 2 helybéli
caplatott velünk szembe az úton 2 nagyméretű husánggal. Mondták, hogy
a mentő már elvitte a kutya gazdáját meg még egy embert, akik
sétáltatták a kutyulit, s egyikük sem volt túl jól. Most ők mennek
"lekezelni" a kutyát. Elnézve a felszerelésüket, azt hiszem, nem éppen
"EU-konform" módon intézték (el) a dolgot (a kutyát). :-(
Tar-tól Mátraverebélyig megvan a korrekt Mária Út jelzés, aszfalton
kell menni, könnyű terep, nem forgalmas. Mátraverebélytől a kék
jelzésen mentünk volna tovább Szentkútra. De nincs meg a jel, ahol meg
fellelhető, ott szörnyű az út. Inkább csak egy vaddisznó ösvény, és
legalább 1 km-es szakaszon görnyedt háttal kell végig kúszni egy
Ősdzsumbojos (hogy kell ezt leírni???) alagútban, amit léptem nyomon
hasonló jelentőségű utak kereszteznek, de jelzést nem lehet találni
sehol sem már rajtuk.
Úgyhogy Mátraverebélytől, Donékkal egyeztetve inkább aszfalton
megyünk tovább a végcélig, ami plusz 4 km, de legalább a telep
"sűrű" részét így kihagyjuk, nekünk volt hozzá szerencsék. Hogyis
mondjam..., nagy érdeklődésnek örvendhettünk, olyannyira, hogy nem
mertük kimutatni, mennyire fáradtak vagyunk már, mert attól féltünk,
ha kimutatjuk a "gyengeségünket", akkor kis "t" idő alatt széthordanak
minket szorgos kezek a szélrózsa minden irányába, a
helyiek gyűjtőszenvedélyét jól repezentálandó...
Hát, ennyi. A táj gyönyörű, az időjárás az angliai tengerpart és a
szuptrópusi esőerdők keverékét idézi, de ha mindenki neprén
búvárruhában jön, akkor nem lehet gond a BÚ-n! Sej!
:-)
sly
2 fős különítményünk azt hiszem utolsóként indult gyalogútra dél körül.
Fallóskútról indultunk esőbehajló időben. Könnyed kis kitérővel
megnéztük a kegyhelyet, ha esetleg
azt is megnéznénk majd, akkor legyen egy főcsapásirány, majd irány a
zöld jelzésen az Ágasvári tisztásra.
Fallóskútról ez kb. 2 km, zömében lejtős út, mellettünk szép
patakvölgy (Fiúsom-patak) és a túristaúton keresztben közlekedő foltos
szalamandrák cikkáztak. Igazán figyelni kell, hogy rá ne lépjen az
ember, erre majd figyelni kéne, ha lezdulunk ott majd 100-an a
völgybe.
A tisztás előtt szépen összefolyik két patak, úgyhogy igazán pofás,
térdig-patakban-gázolós átkelésre lehet számítani, ha valóban
ugyanilyen esős időnk lesz majd júliusban is, mint ahogy most!
Bejártunk felfelé és lefelé is hosszabb szakaszt, de nem tudom
garantálni, hogy lesz olyan rész, ahol szárazlábbal át tud majd kelni
ennyi ember. Persze egy két szöcskelábú fiatalembör biztos át tud majd
ugrálni egy két rizikósabb sikamlós sziklasoron anélkül, hogy a habok
közé pottyanna, de én ezt nem javasolnám minden lánykának!
(emancipáció ide vagy oda). Ide azt hiszem egy kis
hegymászóköteles-kapaszkodós segítség kell majd, és az adott
vízállástól függ, hogy a népet hol vezetjük át folyamon, az Ígéret
Földjére! (ahol azt ígérjük, hogy lesz majd szállásuk... :-)
Nos, ha már túl voltunk a patakon, hát innen viszont eleredt az eső,
és ahogy kell, az esőkabát mintha nem is lenne, seperc alatt
kisgatyáig áztunk. Ahogy elértük a piros keresztes jelzést, az út
meredeken indult fel az Ágasvári túristaházhoz. Ez az út most egy
patakvölgy volt a hegyről lezúduló víz számára. Bokáig érő vízben,
meredeken emelkedő úton kellett felmenni. Az út keskeny, nincs
lehetőség a patakot kikerülve felmászni. Kb 1km az emelkedő, de mi
rendesen elfáradtunk mire felértünk. Ez durva lesz a nap végére! Mire
felértünk már vízpárát lélegeztünk be, és Pampónak elkezdtek kinőni a
kopoltyúi a füle mögött, így jobban bírta oxigénnel az utat, mint
én... A házikó szép messziről, van hely sátorozni mellette. Mi nem
ácsorogtunk itt, hanem irány újra a zöldön tovább. A "Kétvár köze"
place-en kellett volna sárgajelzésre átnyeregelni, de itt volt egy kis
kavar. Pl. az, hogy van itt egy alternatív Mária út felfestés, ami
egy fehérfestékkel felpingált, igen nagy méretű M-betű sorozat lenne,
de többnyire a rossz irányt mutatja, legalábbis nem arra megy, amerre
nekünk mondták, hogy mennie kéne... Valamint van egy Zöld kör jelzsé,
szintén eltérve a normális iránytól. Oszt meglett az első sárga jel
foszlány is, de el is tűnt ismét, mert egy nagy tarvágással kivágták
az összes fát egy egész domboldalon, eltüntetve a túristajelzést is.
Meg az utat is elrejtette a mindenhonnan kinőni akaró új erdő. Végül
meglett a jó irány, gyerünk tovább. Innen sima út van sárgán meg sárga
kereszten egészen Tar falujáig.
Itt a mátrai monszun csúnyán odavert nekünk ismét, úgyhogy kollégám
válaszcsapásként elhagyta a "füstülőjét" és a netről nyomtatott
térképünket is. (mondjuk ez eleve olyan volt, mintha Olivér temperával
festette volna érzés szerint egy másik kevésbé pontos térkép alapján,
úgyhogy nem volt olyan nagy a veszteségünk) Az originale térképünk
már Ágasváron a táskán belül is 26 db azonos méretű kis darabra
foszlott, gondosan ügyelve arra, hogy a számunkra fonotos pontokon a
festék le is váljon a térképről, úgyhogy innentől a Termetőnk és a
fatolvajok kezében voltunk. Ha nincs fa túristajelzéssel, akkor még
most is ott kísértenénk a Mátrában, mint két különös vízihulla
szelleme, akik érthetetlen okból bakancsban és hátizsákban fulladtak
vízbe....
Nem tartozik szorosan az útvonal lejáráshoz, de megemlíteném azt az
apró incidenst, amikor Tar falu előtt találkoztunk egy Beszélő
Kerékpárral. Mit szépítsem, kissé meglepő volt, de nem tudunk pointos
személyleírást adni, mivel csak a két kerekét láttuk a susnyásban, de
( bár nem kérdeztük), statáriálisan közölt velünk 3 dolgot! Előszöris,
hogy ott ahol Ő áll, ott nincs sár, (szemben azzal, hogy mi szügyig
gázoltunk a dagonyában a túristaúton), másodszor, hogy ki van kötve
egy harapós kutya egy fához valahol a környéken, végül pedig, de nem
utolsósorban, hogy ő ( gondolom, hogy a bicikli) már több mint 200
éves... Őszintén szólva Egyik információhoz sem tudtunk hozzászólni,
úgyhogy tovább mentünk, de illedelmesen megköszöntük a
felvilágosítást. No comment.... (Ha valakit érdekel jobban a dolog,
akkor jó eséllyel ugyanitt megtalálja szerintem júliusban ezt a csodás
jelenséget. Tekintve, hogy már több, mint 200 éves, nem hiszem, hogy
nagyon messzire elkujtorogna onnan...)
Aztán, mint a mesében, előbb találkoztunk a fához kötözött harapós
kutyával, (akit inkább nem piszkáltunk), majd 2 rendőr és 2 helybéli
caplatott velünk szembe az úton 2 nagyméretű husánggal. Mondták, hogy
a mentő már elvitte a kutya gazdáját meg még egy embert, akik
sétáltatták a kutyulit, s egyikük sem volt túl jól. Most ők mennek
"lekezelni" a kutyát. Elnézve a felszerelésüket, azt hiszem, nem éppen
"EU-konform" módon intézték (el) a dolgot (a kutyát). :-(
Tar-tól Mátraverebélyig megvan a korrekt Mária Út jelzés, aszfalton
kell menni, könnyű terep, nem forgalmas. Mátraverebélytől a kék
jelzésen mentünk volna tovább Szentkútra. De nincs meg a jel, ahol meg
fellelhető, ott szörnyű az út. Inkább csak egy vaddisznó ösvény, és
legalább 1 km-es szakaszon görnyedt háttal kell végig kúszni egy
Ősdzsumbojos (hogy kell ezt leírni???) alagútban, amit léptem nyomon
hasonló jelentőségű utak kereszteznek, de jelzést nem lehet találni
sehol sem már rajtuk.
Úgyhogy Mátraverebélytől, Donékkal egyeztetve inkább aszfalton
megyünk tovább a végcélig, ami plusz 4 km, de legalább a telep
"sűrű" részét így kihagyjuk, nekünk volt hozzá szerencsék. Hogyis
mondjam..., nagy érdeklődésnek örvendhettünk, olyannyira, hogy nem
mertük kimutatni, mennyire fáradtak vagyunk már, mert attól féltünk,
ha kimutatjuk a "gyengeségünket", akkor kis "t" idő alatt széthordanak
minket szorgos kezek a szélrózsa minden irányába, a
helyiek gyűjtőszenvedélyét jól repezentálandó...
Hát, ennyi. A táj gyönyörű, az időjárás az angliai tengerpart és a
szuptrópusi esőerdők keverékét idézi, de ha mindenki neprén
búvárruhában jön, akkor nem lehet gond a BÚ-n! Sej!
:-)
sly
2010. május 17., hétfő
Ha valaki kíváncsi arra, hogy és milyen formában készül a BÚ lelki témája, kattintson az alábbi linkre! :-):-)
http://picasaweb. google.hu/ nemethkinga88/ FobaratTrening201005#
A képek Kinga szüleményei!
Üdv: Olivér
http://picasaweb. google.hu/ nemethkinga88/ FobaratTrening201005#
A képek Kinga szüleményei!
Üdv: Olivér
2010. május 9., vasárnap
Zsófi és Juci élményei, avagy plébik, igazgatók, helyi erők...
Sziasztok!!
Csütörtökön Juci barátnőmmel (Ő is jön Barátok Útjára!!!) elmentünk kirándulni. De ez nemcsak egy egyszerű kirándulás volt!!! Szomolya-Egerszalók-Kisnána szállásait mentünk leszervezni a Barátok Útjának.
Előző este Dóri és Marci felkészített a nagy feladatra, majd másnap a kalandos utunk első állomása a Patrona volt, ahol Szonja áldásával indultunk útnak. Aztán az első benzinkútnál megálltunk, hogy térképet vegyünk, majd a nagy kávézás és nasi miatt ez elfelejtődött. Sebaj, a rendkívül kifinomult tájékozódási képességünkre hagyatkoztunk... Ilyen, amikor 2 nő útnak indul az ismeretlenbe... Ja, és az egyik szőke :-)
A következő állomás Szihalom első kocsmája volt, hogy egy kis helyi levegőt szippantsunk magunkba, -nameg tájékozódjunk... A kocsmából egyből kiszaladtak a helyi erők: köztük egy kedves, aranyos bácsi. Vele kezdtünk el csacsogni, és sokmindent megtudtunk az uticélunkról, -nameg róla is: 3 éve volt egy agyvérzése, azóta leszokott a cigiről, és a "piáról", csak napi 2 sört iszik. :-) Aztán megtudtuk, hogy az ő sógora, a nyomozó, részegen fejreállt a Verpelét-Kisnána közti útszakaszon, ezért nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzunk!!!! És bár nem lesz kitáblázva Kisnána, meg fogjuk ismerni a kanyargós-dimbesdombos-kátyús út miatt. -Ekkor még nevettünk rajta, mert nem tudtuk, mi vár ránk délután :-)
Oly nagy bizalmat szavazott nekünk az öreg, hogy megjósolta, hogy Egerszalók felé el fogunk tévedni (pedig nem is tudta, hogy nincs térképünk...). Ezen is akkor még nevettünk...
Lehúzta a második sörét aznap (kb dél körül), és útnak indított minket egy saját kezüleg rajzolt -értelmezhetetlen térképpel (sajnáljuk, hogy nem tudjuk megmutatni... na majd élőben!)
Pikk-pakk megérkeztünk Szomolyára, ahol plébános híján a polgármesteri hivatalban próbálkoztunk a Polgár Jenő úrnál, aki elirányított minket a jegyzőhöz, aki éppen jegyzőkönyvet vett fel egy családi perpatvarról, majd nagyon kedvesen minket is fogadott. Nagyon érdeklődő volt, a fényképekbe beleszeretett, és egyből elkezdett telefonálni, mindent megszervezett: étkezés, szállás, fürdés. Aludni az iskolában fogunk, (lehet, hogy 1-2 sátorra is szükség lesz). Sajnos nem volt otthon az igazgató, ezért nem tudtuk megnézni a körülményeket, (lehet, hogy egyszer vissza kell még menni egy gyors vizitre). Az étkezést az iskola konyhája biztosítja, a menüt még nem tudjuk, de a vacsora fix!! Fürdés az iskolában. Helyi plébános nincs, de a kántor szívesen orgonál majd nekünk, ha akarjuk. Figyelmünkbe ajánlotta a természeti csodát, ami Szomolya büszkesége: a falutól nem messze található kaptárköveket, -feltétlenül nézzük meg!!! (fényképen megmutatta, tényleg nagyon szép!!)
A következő falu Egerszalók volt (és nem tévedtünk el, ahogy a szihalmi bácsi megjósolta...), ott végeztünk a leggyorsabban: megkerestük a plébit, aki nagyon örült, de éppen temetésre sietett, ezért elirányított minket a polgármesteri hivatalba, ahogy a gazdaságis hölggyel kb 10 perc alatt megtaláltuk a közös hangot. Szalókon az iskola tornatermében lesz a szállás, ahol van vizesblokk. Vacsora a plébániával szembeni ebédlőben lesz, a menü: tésztapörkölt savanyúsággal. A plébi (Török László atya) szívesen részt vesz a közös imáinkban, még misézik is, ha azt akarjuk..
Egerszalók után jött a verpeléti veszélyes út (mi nem álltunk fejre). Térkép híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk -ami bejött :-)
Toronyiránt a templomhoz igyekeztünk, de egy lelket nem találtunk, nemhogy a temlomban, a plébánián sem, a polgármesteri hvatalban sem, sőt az egész falu teljesen kihalt volt!!! Becsengettünk egy-két házba (ahol volt csengő), hogy útbaigazítást kérjünk, de senki nem nyitott ajtót. És láss csodát, MEGJELENT EGY AUTÓ!!!! Természetesen leintettük :-) Koklács úr ült a volánnál, az a Koklács úr, aki majd a vacsoránkat főzi :-))) Minden helyi telefonszámot megkaptunk tőle, így felhívtuk az iskolaigazgatónőt, aki másnapra ígért választ. Azóta már beszéltem vele, és leszervezett mindent: 3 helyen fogunk aludni -előreláthatólag ingyen- a lányok a plébánián, a fiúk az iskolában és sátrakban a barackosban. (ide is vissza kell majd menni, felmérni a terepet). Koklács úr főz. Ő szokott egyébként főzni a turistacsoportoknak. Őt még nem sikerült azóta elérnem, de biztosan rendben lesz, mert az igazgatónő megnyugatott, hogy számíthatunk rá. Fürdeni az iskolában és a plébánián tudunk. Bűnbánati liturgiát is itt fogunk tartani, ezért az igazgatónő biztosít elég fát, hogy tüzet tudjunk gyújtani. (de ha szalonnát akarunk sütni, azt is tudunk.) Másodjára már nagyon készséges és segítőkész volt!!
A plébi felkutatására elindultunk a szomszédos faluba, Domoszlóba, de csak az anyukájával találkoztunk, aki megadta a plébi számát, így végülis visszamentünk Kisnánára, és a Sport utcában találkoztunk vele -merthogy addigra már otthonosan mozogtunk Kisnánán. Ő sajnos nem lesz ott amikor mi megyünk, de nagyon készséges volt, odaadja a templomot is, csak szólni kell.
A kisnánai várban nem voltunk, mert éppen felújítják, és zárva van.
Hazafelé Gyöngyösön ebédeltünk 6 óra felé (...) az egyetlen étteremben, és megállapítottuk, hogy a gyöngyösiek nem esznek, csak isznak, mert kocsma az viszont volt bőven!
Gyönyörű utunk volt egyébként, csodaszép a környék, lesznek jó túrák, az biztos!!
Várjuk már a zarándoklatot, hogy újra találkozzunk ezekkel a kedves emberekkel!!
puszi: Juci és Zsófi
Csütörtökön Juci barátnőmmel (Ő is jön Barátok Útjára!!!) elmentünk kirándulni. De ez nemcsak egy egyszerű kirándulás volt!!! Szomolya-Egerszalók-Kisnána szállásait mentünk leszervezni a Barátok Útjának.
Előző este Dóri és Marci felkészített a nagy feladatra, majd másnap a kalandos utunk első állomása a Patrona volt, ahol Szonja áldásával indultunk útnak. Aztán az első benzinkútnál megálltunk, hogy térképet vegyünk, majd a nagy kávézás és nasi miatt ez elfelejtődött. Sebaj, a rendkívül kifinomult tájékozódási képességünkre hagyatkoztunk... Ilyen, amikor 2 nő útnak indul az ismeretlenbe... Ja, és az egyik szőke :-)
A következő állomás Szihalom első kocsmája volt, hogy egy kis helyi levegőt szippantsunk magunkba, -nameg tájékozódjunk... A kocsmából egyből kiszaladtak a helyi erők: köztük egy kedves, aranyos bácsi. Vele kezdtünk el csacsogni, és sokmindent megtudtunk az uticélunkról, -nameg róla is: 3 éve volt egy agyvérzése, azóta leszokott a cigiről, és a "piáról", csak napi 2 sört iszik. :-) Aztán megtudtuk, hogy az ő sógora, a nyomozó, részegen fejreállt a Verpelét-Kisnána közti útszakaszon, ezért nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzunk!!!! És bár nem lesz kitáblázva Kisnána, meg fogjuk ismerni a kanyargós-dimbesdombos-kátyús út miatt. -Ekkor még nevettünk rajta, mert nem tudtuk, mi vár ránk délután :-)
Oly nagy bizalmat szavazott nekünk az öreg, hogy megjósolta, hogy Egerszalók felé el fogunk tévedni (pedig nem is tudta, hogy nincs térképünk...). Ezen is akkor még nevettünk...
Lehúzta a második sörét aznap (kb dél körül), és útnak indított minket egy saját kezüleg rajzolt -értelmezhetetlen térképpel (sajnáljuk, hogy nem tudjuk megmutatni... na majd élőben!)
Pikk-pakk megérkeztünk Szomolyára, ahol plébános híján a polgármesteri hivatalban próbálkoztunk a Polgár Jenő úrnál, aki elirányított minket a jegyzőhöz, aki éppen jegyzőkönyvet vett fel egy családi perpatvarról, majd nagyon kedvesen minket is fogadott. Nagyon érdeklődő volt, a fényképekbe beleszeretett, és egyből elkezdett telefonálni, mindent megszervezett: étkezés, szállás, fürdés. Aludni az iskolában fogunk, (lehet, hogy 1-2 sátorra is szükség lesz). Sajnos nem volt otthon az igazgató, ezért nem tudtuk megnézni a körülményeket, (lehet, hogy egyszer vissza kell még menni egy gyors vizitre). Az étkezést az iskola konyhája biztosítja, a menüt még nem tudjuk, de a vacsora fix!! Fürdés az iskolában. Helyi plébános nincs, de a kántor szívesen orgonál majd nekünk, ha akarjuk. Figyelmünkbe ajánlotta a természeti csodát, ami Szomolya büszkesége: a falutól nem messze található kaptárköveket, -feltétlenül nézzük meg!!! (fényképen megmutatta, tényleg nagyon szép!!)
A következő falu Egerszalók volt (és nem tévedtünk el, ahogy a szihalmi bácsi megjósolta...), ott végeztünk a leggyorsabban: megkerestük a plébit, aki nagyon örült, de éppen temetésre sietett, ezért elirányított minket a polgármesteri hivatalba, ahogy a gazdaságis hölggyel kb 10 perc alatt megtaláltuk a közös hangot. Szalókon az iskola tornatermében lesz a szállás, ahol van vizesblokk. Vacsora a plébániával szembeni ebédlőben lesz, a menü: tésztapörkölt savanyúsággal. A plébi (Török László atya) szívesen részt vesz a közös imáinkban, még misézik is, ha azt akarjuk..
Egerszalók után jött a verpeléti veszélyes út (mi nem álltunk fejre). Térkép híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk -ami bejött :-)
Toronyiránt a templomhoz igyekeztünk, de egy lelket nem találtunk, nemhogy a temlomban, a plébánián sem, a polgármesteri hvatalban sem, sőt az egész falu teljesen kihalt volt!!! Becsengettünk egy-két házba (ahol volt csengő), hogy útbaigazítást kérjünk, de senki nem nyitott ajtót. És láss csodát, MEGJELENT EGY AUTÓ!!!! Természetesen leintettük :-) Koklács úr ült a volánnál, az a Koklács úr, aki majd a vacsoránkat főzi :-))) Minden helyi telefonszámot megkaptunk tőle, így felhívtuk az iskolaigazgatónőt, aki másnapra ígért választ. Azóta már beszéltem vele, és leszervezett mindent: 3 helyen fogunk aludni -előreláthatólag ingyen- a lányok a plébánián, a fiúk az iskolában és sátrakban a barackosban. (ide is vissza kell majd menni, felmérni a terepet). Koklács úr főz. Ő szokott egyébként főzni a turistacsoportoknak. Őt még nem sikerült azóta elérnem, de biztosan rendben lesz, mert az igazgatónő megnyugatott, hogy számíthatunk rá. Fürdeni az iskolában és a plébánián tudunk. Bűnbánati liturgiát is itt fogunk tartani, ezért az igazgatónő biztosít elég fát, hogy tüzet tudjunk gyújtani. (de ha szalonnát akarunk sütni, azt is tudunk.) Másodjára már nagyon készséges és segítőkész volt!!
A plébi felkutatására elindultunk a szomszédos faluba, Domoszlóba, de csak az anyukájával találkoztunk, aki megadta a plébi számát, így végülis visszamentünk Kisnánára, és a Sport utcában találkoztunk vele -merthogy addigra már otthonosan mozogtunk Kisnánán. Ő sajnos nem lesz ott amikor mi megyünk, de nagyon készséges volt, odaadja a templomot is, csak szólni kell.
A kisnánai várban nem voltunk, mert éppen felújítják, és zárva van.
Hazafelé Gyöngyösön ebédeltünk 6 óra felé (...) az egyetlen étteremben, és megállapítottuk, hogy a gyöngyösiek nem esznek, csak isznak, mert kocsma az viszont volt bőven!
Gyönyörű utunk volt egyébként, csodaszép a környék, lesznek jó túrák, az biztos!!
Várjuk már a zarándoklatot, hogy újra találkozzunk ezekkel a kedves emberekkel!!
puszi: Juci és Zsófi
2010. április 15., csütörtök
első Barát-levél és jelentkezési lap 2010
"Készítsétek az Úr útját,
egyengessétek ösvényeit!"
Kedves JJ-om!
Ismét hívunk Titeket: útkeresésre, zarándoklatra, a Máriazell-t és Csíksomlyót összekötő Mária Útra. A most kiépítés alatt lévő zarándokút észak-magyarországi szakaszán fogunk járni és idén különleges feladata is lesz a Barátok Útjának. Utat keresünk és igyekszünk utat mutatni: az általunk lejárt szakaszon a Mária Út jelzéseit fogjuk felfesteni, a Bükkben, a Mátrában, a Kékes-tetőn keresztül, egészen Mátraverebély-Szentkútig, nemzeti zarándokhelyünkig.
Ha érzel erőt és lelkesedést magadban, és idén nyáron a 9. osztályt magad mögött hagyod, valamint szüleid is áldásukat adják zarándoklatodra, legkésőbb május 1-ig jelezd nekünk részvételi szándékodat. Arra kérünk, hogy ezt a szándékot kölcsönösen komolyan vehessük, a részvételi díjad első részét szintén május 1-ig fizesd be. Ennek módjáról és egyéb praktikus kérdésekről a szüleidnek szánt néhány sorban olvashatsz részletesen.
Ha fontosnak érzed, hogy ezt az élményt mások is megtapasztalják, hívd magaddal barátaidat, osztálytársaidat. Nagy Barátsággal várunk Titeket J!!!
Radnai Marci és a főbarátok
Kedves JJ Szülők!
Az idei évben 15. alkalommal indulunk a Barátok Útjára, július 2-10-ig.a jelenleg kiépítés alatt levő zarándokút, a Mária Út egy szakaszán. Miskolc környékéről indulunk, és zarándokutunkat nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton zárjuk. Hazafelé, Mátraverebély-Szentkúttól Budapestig biztosítunk helyet a buszon és a vonaton, kérjük, hogy a jelentkezési lapon jelezzék, ha gyermekük a közös szervezéssel utazna Budapestre!
Tisztelettel kérjük azokat a Szülőket, akiknek gyermeke jelenleg még középiskolás, hogy a jelentkezési lapot feltétlenül írják alá, s azt gyermekük május 1-ig juttassa el a helyi főbarátnak! A zarándoklatra csak így fogadhatunk el jelentkezéseket.
A zarándoklat költsége: 20.000.- Ft/fő
§ Kérjük a Kedves Szülőket, amennyiben szponzorokat tudnak nekünk ajánlani, keressenek bennünket, hiszen sajnos egyre több diákunknak okoz komoly anyagi gondot bármilyen nyári programon való részvétel! Minden támogatásukkal nagycsaládos, szegény sorsú illetve határon túli diákjainkat segítik abban, hogy tartalmasan töltsék el a nyár egy részét. Szeretnénk, ha anyagi okok miatt senkinek sem kellene otthon maradni. (A támogatásokat elsősorban a középiskolás diákjaink megsegítésére gyűjtjük.)
§ Utunk során orvos is zarándokol velünk, így az elsősegély mindig elérhető lesz.
§ A támogatás felajánlásáról és támogatás kéréséről: A fentiek miatt (az eddigi gyakorlathoz hasonlóan) kérjük szépen, hogy ha Önök vagy vállalatuk megteheti, ajánljanak fel a részvételi díjon felül adományt, akár készpénzben, akár a Magyar Piarista Diákszövetség kiemelten közhasznú társaság számlájára, melynek számlaszáma: 11708001-20504685. A közleményben tüntessék fel: „Barátok Útja adomány”.
Ha a részvételi díj kifizetése bárkinek gondot jelent, a helyi főbarátot vagy Radnai-Kiss Dorottyát keressék. Nem szeretnénk, ha pusztán ez lenne a részvétel akadálya. Tisztában vagyunk vele, hogy vannak családok, ahonnan több gyerek is velünk tartana – nekik mindenképpen szeretnénk segíteni. A 20.000.- forint azt jelenti, hogy egy fő számára lebontva tisztán ennyibe kerül a zarándoklat – de nem azt jelenti, hogy ettől indokolt esetben ne tudnánk eltérni! Kérjük, hogy ha Önök szeretnének részvételi díj-kedvezményben részesülni, akkor a helyi főbarátot vagy Radnai-Kiss Dorottyát keressék május 1-ig! (Ez a dátum egyben azt is jelzi, hogy a kért támogatásokról ezután tudunk csak dönteni.)
§ A részvételi díj befizetésének módja: Kérjük, hogy május 1-ig 10.000.- Ft-ot, június 12-ig 10.000.- Ft-ot fizessenek be az OTP Banknál: Számlatulajdonos Magyar Piarista Diákszövetség Számlaszám: 11708001-20504685
A banki befizetések közlemény rovatában feltétlenül tüntessék fel a gyermek nevét és hogy a Barátok Útjára jelentkezik! Mindkét befizetési bizonylatot őrizzék meg, mert a banki értesítőkből nem mindig állapítható meg egyértelműen a befizető. Ebben az esetben a befizetési bizonylat másolatát fogjuk elkérni a tételek azonosításához.
§ Már most szeretnénk jelezni, hogy a zarándoklat szervezésével kapcsolatban az elindulást megelőzően is rendkívül sok költség merül fel. Így a részvételi díj befizetését követően annak teljes összegét sajnos már nem áll módunkban visszafizetni.
.
§ A zarándoklattal kapcsolatban felmerülő egyéb kérdéseikkel forduljanak bizalommal Radnai Mártonhoz vagy D’Antonio-Strommer Szonjához!
A ZARÁNDOKLAT ELŐTT ÚJABB TÁJÉKOZTATÓ LEVELET KÜLDÜNK A HOZNIVALÓKRÓL, GYÜLEKEZŐRŐL, RÉSZLETEKRŐL!
JJ-i üdvözlettel a szervezők nevében, 2010. március 25-én:
Dr. Radnai Márton
| Dr. Radnai Márton (vezető) *: 1094 Bp. Liliom u 13. :: radnai.marci@gmail.com È: 20/9810-983 | Radnai-Kiss Dorottya (pénzügyek) *:1094 Bp. Liliom u 13. :: kissdodo@gmail.com È: 20/3876-842 | D’Antonio-Strommer Szonja (szervezés) *: 1132 Bp. Csanády u 18. I/6. :: strommerszonja@t-online.hu È: 30/847-51-92 | Pilecky Dávid (jelentkezések) *: 2081 Piliscsaba, Fényesliget sétány 1592/3 :: pileckyd@gmail.com È: 30/ 7494470 |
2010. április 14., szerda
2. nap, Kata, Janó és a mézes ánizsos szájzsibbasztó története:
Sziasztok!
Nohát, akkor zárom a sort...
Németh Janóval a Szomolya-Eger- Egerszalók szakaszt jártuk le. Sajna csak délben tudtuk elkezdeni, mert még mindenki mást kiraktunk az saját startjánál, és még beugrottunk Janóék mátrai nyaralójába egy túrabakancsért és egy kis lélekmelegítőért (elképesztően finom pálinkájuk van), és mindkettő igen hasznosnak bizonyult a nap folyamán, mert mi is szétáztunk, ahogy kell.
Szomolyáról klassz egyértelműen jelzett turistaút vezet egy gyönyörű vidéken át Egerbe. Annyi a trükk, hogy egy szakaszon a Mária Út eltért a sárga jelzéstől, aztán kb 2 km-nyi szőlőföldek közötti kavirnyálás után visszatér a sárgára. A második poén, ami aztán a nap fő poénjává avanzsált elő, hogy közvetlenül Eger városa előtt a Mária Út végleg különválik a sárga jelzéstől. A térképünk szerint. De nem! Valószínüleg újrafestették a sárga jelzést, mert a térkép szerint annak egyenesen a pályaudvarra kellett volna vezetnie, ehhez képest Szépasszony-vö lgyig nem tudtuk lerázni...
A mi útunk kacskaringósan bevezet a városba, érintve a minaretet, a Skála áruházat, és természetesen a bazilikát.
Ahogy megjött a jégeső, és kezdett alkonyodni, már csak kb 6 kilóméterünk volt hátra, de azzal szépen sikerült kitöltenünk kb 3 órát. A gond az volt, hogy most már tényleg ott akartuk hagyni a sárga jelzést, mert semmi keresnivalója nem volt ott, és elindultunk (a térképünk alapján) egy vele kb párhozamos úton, ami magánterületek kapuihoz vezetett. Úgyhogy visszamentünk, és egy pincészet vezetőjétől kértük a segitségét, aki nem túl magabiztosan ugyan, de mutatott egy irányt. Nekünk tetszett, mert teljesen BÚ-s volt, lehett a sárban dagonyázni, meg minden :) Erre kiértünk a főútra, valahol egész máshol, mint ahol kellett volna. Szóval a főúton visszasétáltunk (mégis csak könnyebb volt az aszfalton haladni, mint a mocsárban) és újrakezdük.
Nem volt jobb ötletünk, adtunk egy esély a sárgával jelölt útnak (igen, én közben Óz, a nagy varázsló egy betétdalát dúdoltam). Persze semmi, az ösvény egyszercsak megszűnt.
Most már tényleg meg voltunk lőve. Akárhogy szugeráltuk a térképet, ott kellett lennie a Mária Útnak, ahol azok a kocsibehajtók voltak. Szóval visszamentünk, és megnéztük. És tényleg ott volt egy mindenfélével benőtt lépcsősor felfelé, ami néhány perc után egy frankó kis erdei-szerű ösvénybe meg át.
Ahogy ezzel megvoltunk, a hátralévő pár kilómétert már többnyire a főúton tettük meg, mert a mellette vezető földúton sokkal lassabban haladtunk volna, és este 8kor már tényleg szivesen befejezük volna. Bár közben a kis diós-ánizsos-mé zes pálinkánk jócskán fogyott, úgyhogy Janó elkezde mondogatni, hogy teljesen száraznak érzi a szemmel láthatóan csuromvíz nadrágját, és a végén Besenyő Pista bácsit is idéztük.
De végül persze sikrült beérni Szomolyára, bár nézelődni már nemigen volt energiánk akkor. Bejárásnál majd jobban szemügyre vesszük!
Enniyt a kalandról. A lényeg, hogy ez a nap künnyú lesz (bár én picit izgulni fogok, mert minden ösvény, amit most jól megjegyeztünk sokkal bujább és zöldebb lesz júliusban) Eger előtt és után is találunk ebédnek és kicsoportos csacsogásnak való helyet is, bár az Eger előttiek szebbek.
Ja, és nekünk csak egy őz jutott!
puszik,
Kata
Nohát, akkor zárom a sort...
Németh Janóval a Szomolya-Eger- Egerszalók szakaszt jártuk le. Sajna csak délben tudtuk elkezdeni, mert még mindenki mást kiraktunk az saját startjánál, és még beugrottunk Janóék mátrai nyaralójába egy túrabakancsért és egy kis lélekmelegítőért (elképesztően finom pálinkájuk van), és mindkettő igen hasznosnak bizonyult a nap folyamán, mert mi is szétáztunk, ahogy kell.
Szomolyáról klassz egyértelműen jelzett turistaút vezet egy gyönyörű vidéken át Egerbe. Annyi a trükk, hogy egy szakaszon a Mária Út eltért a sárga jelzéstől, aztán kb 2 km-nyi szőlőföldek közötti kavirnyálás után visszatér a sárgára. A második poén, ami aztán a nap fő poénjává avanzsált elő, hogy közvetlenül Eger városa előtt a Mária Út végleg különválik a sárga jelzéstől. A térképünk szerint. De nem! Valószínüleg újrafestették a sárga jelzést, mert a térkép szerint annak egyenesen a pályaudvarra kellett volna vezetnie, ehhez képest Szépasszony-vö lgyig nem tudtuk lerázni...
A mi útunk kacskaringósan bevezet a városba, érintve a minaretet, a Skála áruházat, és természetesen a bazilikát.
Ahogy megjött a jégeső, és kezdett alkonyodni, már csak kb 6 kilóméterünk volt hátra, de azzal szépen sikerült kitöltenünk kb 3 órát. A gond az volt, hogy most már tényleg ott akartuk hagyni a sárga jelzést, mert semmi keresnivalója nem volt ott, és elindultunk (a térképünk alapján) egy vele kb párhozamos úton, ami magánterületek kapuihoz vezetett. Úgyhogy visszamentünk, és egy pincészet vezetőjétől kértük a segitségét, aki nem túl magabiztosan ugyan, de mutatott egy irányt. Nekünk tetszett, mert teljesen BÚ-s volt, lehett a sárban dagonyázni, meg minden :) Erre kiértünk a főútra, valahol egész máshol, mint ahol kellett volna. Szóval a főúton visszasétáltunk (mégis csak könnyebb volt az aszfalton haladni, mint a mocsárban) és újrakezdük.
Nem volt jobb ötletünk, adtunk egy esély a sárgával jelölt útnak (igen, én közben Óz, a nagy varázsló egy betétdalát dúdoltam). Persze semmi, az ösvény egyszercsak megszűnt.
Most már tényleg meg voltunk lőve. Akárhogy szugeráltuk a térképet, ott kellett lennie a Mária Útnak, ahol azok a kocsibehajtók voltak. Szóval visszamentünk, és megnéztük. És tényleg ott volt egy mindenfélével benőtt lépcsősor felfelé, ami néhány perc után egy frankó kis erdei-szerű ösvénybe meg át.
Ahogy ezzel megvoltunk, a hátralévő pár kilómétert már többnyire a főúton tettük meg, mert a mellette vezető földúton sokkal lassabban haladtunk volna, és este 8kor már tényleg szivesen befejezük volna. Bár közben a kis diós-ánizsos-mé zes pálinkánk jócskán fogyott, úgyhogy Janó elkezde mondogatni, hogy teljesen száraznak érzi a szemmel láthatóan csuromvíz nadrágját, és a végén Besenyő Pista bácsit is idéztük.
De végül persze sikrült beérni Szomolyára, bár nézelődni már nemigen volt energiánk akkor. Bejárásnál majd jobban szemügyre vesszük!
Enniyt a kalandról. A lényeg, hogy ez a nap künnyú lesz (bár én picit izgulni fogok, mert minden ösvény, amit most jól megjegyeztünk sokkal bujább és zöldebb lesz júliusban) Eger előtt és után is találunk ebédnek és kicsoportos csacsogásnak való helyet is, bár az Eger előttiek szebbek.
Ja, és nekünk csak egy őz jutott!
puszik,
Kata
És lássuk az 5. napot Rokker szemével! (Maradjon má Mama! Épp mentem a rockot!)
Sziasztok
Sorba álok, én is, és folytatom az élménybeszámolót :-) Rita te meg kijöhetsz a sarokból, mert igen is jól teljesítettél :-)
Ritával indultunk neki igen vidáman, az ellenkező irányba a távnak, :-) Szerencsére hamar észrevettük, és tudomásul vettük, hogy ennek a térképnek a fele sem tréfa, hanem talán a háromnegyede is. Igen ahogy Rita is gyanús, hogy otthon egy íróasztalnál készült :-)
Az útvonal azokra a faluk köré tervezett túristautakra van tervezve, amik igen jól jól fel lettek festve vagy 30 éve. Most néhol lehet megtalálni őket, vagy csak sejteni, hogy volt itt jel :-)
Abasártól folytatom. Itt is meg kellet találni a turista jelet, amit még a helyiek sem tudtak, hogy van egyáltalán, pedig 10 métere megy el a házuktól :-) A Srác mondta, hogy a hegyen néhol mintha látott volna jelet. Neki is indultam, azonnal a rossz irányba. Ekkor még Rita látott, és csak röhögött, hogy kóválygok. Szóval sikerült 2 jelet megtalálni. És ennyi. Így nekivágtam a hegynek, persze egy kidőlt kerítésen át. A hegyen egy deka jel nem volt. Elindultam irányba, hátha lesz valami. Lett is egy nagy szőlőültetvény. Jel semmi. Eltelt sok idő, találtam egy térképen nem jelzett gyönyörű műutat, és elindultam le a faluba, hogy nem érdekel, másfelé fog menni ez a zarándoklat, nem lehet megtalálni ezt az utat, meg különben is szép ez a falu igazán bemehetnek az emberek nézelődni :-)
És akkor mikor már mérgemben félig lefutottam a hegyről feltűnt, hogy lehet, nagyon kanyarog ez a műút, és a térképen is elég kanyargós. És megfordultam, és fogtam a fejem, hogy ennyit. Persze jelzés semmi. Az út végén meg csak egy szőlőtáblát találtam (pont mint Kecelen) És na mi volt felfestve az egyik oszlopra, ... :-) Szóval itt biztos hogy ott volt velem a Jóisten. Közben a Kilátás nagyon tuti, és őzek, nyulak szaladgálnak mindenfelé :-)
Innentől már sima ügy volt. Meglett a remete lak. És nagyon megérte. Nap már lemenőben volt, és csodaszép látvány volt. Egy kis kápolna van ott, akár Afrikába is át lehet látni. Mátrafüredig nagyon jó az út. Rengeteg jel van, és egy tanösvényen megy végig. Rengeteg táblával, hogy milyen növények vannak ott. Mátrafüreden a kertészeti szag középiskolába torkollik az út, ahol persze elveszik a jel, és potom negyedóra szaladgálás után már ki is találtam. Közben jött egy vaddisznó. Egyenesen odajött hozzám. Még szerencse, hogy az iskola kerítése ott volt közöttünk, és nem az ajtóban futunk össze :-)
Innen még kb 2 óra a Mátraháza ami nagyon jól van jelezve.
Mária Útvonal: Tényleg mint Rita írta kicsit fura. Érdekes, hogy kerüli a falukat, csak érinti. De így a kertek alatt megy, ami nem túl nagy látvány, viszont meg lehet nézni a Margitka néni veteményét a Feri bácsi piros traktorját, meg a trágyadombokat. Ami nem turista út, az nagyon szemetes, tehát csak a mesze látó szemüveget szabad használni, mert a távolban a Mátra, az nagyon szép.
Van egy szakasz ahol nem tudom, hogy tudunk festeni, nincsenek fák, és sziklák is ritkán vannak.
Lehet, hogy kell magunkkal vinni cölöpöket, vagy valamit amire tudunk festeni.
Állatok, fácánok , amik halálra rémítették Ritát, ö meg engem, nyulak, szarvas, őzikék, lovak, az egyik odajött hozzám, miközben egy vizsla le akarta szedni a nadrágom, lehet hogy látta, hogy csurom víz :-), vaddisznó, és este egy harkály, ha jól hallottam :-)
Rokker
Sorba álok, én is, és folytatom az élménybeszámolót :-) Rita te meg kijöhetsz a sarokból, mert igen is jól teljesítettél :-)
Ritával indultunk neki igen vidáman, az ellenkező irányba a távnak, :-) Szerencsére hamar észrevettük, és tudomásul vettük, hogy ennek a térképnek a fele sem tréfa, hanem talán a háromnegyede is. Igen ahogy Rita is gyanús, hogy otthon egy íróasztalnál készült :-)
Az útvonal azokra a faluk köré tervezett túristautakra van tervezve, amik igen jól jól fel lettek festve vagy 30 éve. Most néhol lehet megtalálni őket, vagy csak sejteni, hogy volt itt jel :-)
Abasártól folytatom. Itt is meg kellet találni a turista jelet, amit még a helyiek sem tudtak, hogy van egyáltalán, pedig 10 métere megy el a házuktól :-) A Srác mondta, hogy a hegyen néhol mintha látott volna jelet. Neki is indultam, azonnal a rossz irányba. Ekkor még Rita látott, és csak röhögött, hogy kóválygok. Szóval sikerült 2 jelet megtalálni. És ennyi. Így nekivágtam a hegynek, persze egy kidőlt kerítésen át. A hegyen egy deka jel nem volt. Elindultam irányba, hátha lesz valami. Lett is egy nagy szőlőültetvény. Jel semmi. Eltelt sok idő, találtam egy térképen nem jelzett gyönyörű műutat, és elindultam le a faluba, hogy nem érdekel, másfelé fog menni ez a zarándoklat, nem lehet megtalálni ezt az utat, meg különben is szép ez a falu igazán bemehetnek az emberek nézelődni :-)
És akkor mikor már mérgemben félig lefutottam a hegyről feltűnt, hogy lehet, nagyon kanyarog ez a műút, és a térképen is elég kanyargós. És megfordultam, és fogtam a fejem, hogy ennyit. Persze jelzés semmi. Az út végén meg csak egy szőlőtáblát találtam (pont mint Kecelen) És na mi volt felfestve az egyik oszlopra, ... :-) Szóval itt biztos hogy ott volt velem a Jóisten. Közben a Kilátás nagyon tuti, és őzek, nyulak szaladgálnak mindenfelé :-)
Innentől már sima ügy volt. Meglett a remete lak. És nagyon megérte. Nap már lemenőben volt, és csodaszép látvány volt. Egy kis kápolna van ott, akár Afrikába is át lehet látni. Mátrafüredig nagyon jó az út. Rengeteg jel van, és egy tanösvényen megy végig. Rengeteg táblával, hogy milyen növények vannak ott. Mátrafüreden a kertészeti szag középiskolába torkollik az út, ahol persze elveszik a jel, és potom negyedóra szaladgálás után már ki is találtam. Közben jött egy vaddisznó. Egyenesen odajött hozzám. Még szerencse, hogy az iskola kerítése ott volt közöttünk, és nem az ajtóban futunk össze :-)
Innen még kb 2 óra a Mátraháza ami nagyon jól van jelezve.
Mária Útvonal: Tényleg mint Rita írta kicsit fura. Érdekes, hogy kerüli a falukat, csak érinti. De így a kertek alatt megy, ami nem túl nagy látvány, viszont meg lehet nézni a Margitka néni veteményét a Feri bácsi piros traktorját, meg a trágyadombokat. Ami nem turista út, az nagyon szemetes, tehát csak a mesze látó szemüveget szabad használni, mert a távolban a Mátra, az nagyon szép.
Van egy szakasz ahol nem tudom, hogy tudunk festeni, nincsenek fák, és sziklák is ritkán vannak.
Lehet, hogy kell magunkkal vinni cölöpöket, vagy valamit amire tudunk festeni.
Állatok, fácánok , amik halálra rémítették Ritát, ö meg engem, nyulak, szarvas, őzikék, lovak, az egyik odajött hozzám, miközben egy vizsla le akarta szedni a nadrágom, lehet hogy látta, hogy csurom víz :-), vaddisznó, és este egy harkály, ha jól hallottam :-)
Rokker
2010. április 13., kedd
És akkor folytassuk Hugi leírásával, 5. nap:
Sziasztok!
Folytatnám a beszámolók egyelőre még csak Jenci beszámolójából álló sorozatát.
Szóval, RockerLászlóval jártuk le a Kisnánától-Domoszló -Markaz-Abasá r-Mátrafüred- Mátraházáig tartó szakaszt.
Kisnánán lesz a pihenőnapunk, itt található egy váracska, melyet a hagyományörző helyiek egy meseszép bádogszerű tetőképződménnyel láttak el.
Már az elején nagyon vicces és mókás volt az útkeresős történetünk, ugyanis az volt a feladat, hogy felmegyünk a hegyre egy sárga jelzésen.. majd a máriaút letér erről az útról és áttér a piros jelzésre...ez így elméletben tényleg szép, de ez a kis nyomtatott térképünkön úgy nézett ki, mintha valaki a két turistautat egy vonalzóval kötötte volna össze, hogy na ez így jó lesz:)így egy ideig keresgéltük a hegyen az utat..mivel az nem volt, utána egy ösvényt...de az se nagyon volt, csak csíkos kismalaccsapá sok..de gondoltuk csak odalukadunk, ha az irány megvan...éééééééééééés evvel a lépéssel visszajutottunk Kisnánára :) majd átsétáltunk a főúton Domoszlóra és visszafele megkerestük a helyes utat...szóval 10kor kábé elindultunk és evvel az 5 kilóméteres szakasszal mókáztunk úgy 1 óráig :)
ezután következett egy olyan szakaz Markazig, ami természetesen a nagy turistatérképen nem volt rajta, mert épp ott van kinagyítva a térkép készítőjének a fényképe...vagy vmi ilyesmi...így arról a szakaszról csak egy nyomtatott térképünk volt...amin semmi sem ott volt ahol kellett volna...mivel arrafele volt/van vmi katonai támaszpont...í gy jól megtévesztettek minket, az ellenséget :) ez azért volt vicces, mert Oli előző nap mutatta, hogy evvel a résszel nem lesz gond...még jó, hogy volt nálunk iránytű meg túrakacsa...
a táj nagyon szép mindenfele, látszik hogyan közelítjük meg a Kékestetőt. evvel együtt az is látszott, hogyan sétálunk bele a hatalmas esőfelhőbe...ez olyan szinten elkapott minket, hogy hiába volt rajtam bakancs kamásli térdigérő esőkabát, egy centrifugának elég sok dolga lett volna velem utána...így..a jégeső vízzuhatag patakonátkelés után az út felénél este fél 6kor!!!!!!!! !!!!!!! feladtam a harcot az elemekkel... azóta a sarokban állok, hogy jóvá tegyem...és nem kicsit vízáztatottan Olivér mitfahrer-évé avanzsáltam.. .
Oli , hogy egy kicsit felengedjek és ne fagyjak meg teljesen ( 3 fok volt ) elvitt Mátraházán egy piciny bódéból álló vendéglátóipari egységbe, hogy belémtöltsön vmi forrót...az volt a nap slusszpoénja, hogy az ott iszogató helyiek fennhangon megjegyezték, hogy már nyár van...majdnem kiestem a csuromvizes mivoltamból :)
még annyit, mennyi állatkával ajándékozott meg minket a természet: láttunk Olival szarvascsordá t, nyuszit, két rókát meg sündisznót. Lacival meg csomó fácánt, meg egy őzikét :)
szép nap volt
az előbb kalapáccsal szedtem le a sarat a bakancsomról
a többit így Laci járta le...de erről majd ő beszámol, az is eléggé mókás...
Üdv és további szép virágnövesztős esős délutánt mindenkinek:
Rita
Folytatnám a beszámolók egyelőre még csak Jenci beszámolójából álló sorozatát.
Szóval, RockerLászlóval jártuk le a Kisnánától-Domoszló -Markaz-Abasá r-Mátrafüred- Mátraházáig tartó szakaszt.
Kisnánán lesz a pihenőnapunk, itt található egy váracska, melyet a hagyományörző helyiek egy meseszép bádogszerű tetőképződménnyel láttak el.
Már az elején nagyon vicces és mókás volt az útkeresős történetünk, ugyanis az volt a feladat, hogy felmegyünk a hegyre egy sárga jelzésen.. majd a máriaút letér erről az útról és áttér a piros jelzésre...ez így elméletben tényleg szép, de ez a kis nyomtatott térképünkön úgy nézett ki, mintha valaki a két turistautat egy vonalzóval kötötte volna össze, hogy na ez így jó lesz:)így egy ideig keresgéltük a hegyen az utat..mivel az nem volt, utána egy ösvényt...de az se nagyon volt, csak csíkos kismalaccsapá sok..de gondoltuk csak odalukadunk, ha az irány megvan...éééééééééééés evvel a lépéssel visszajutottunk Kisnánára :) majd átsétáltunk a főúton Domoszlóra és visszafele megkerestük a helyes utat...szóval 10kor kábé elindultunk és evvel az 5 kilóméteres szakasszal mókáztunk úgy 1 óráig :)
ezután következett egy olyan szakaz Markazig, ami természetesen a nagy turistatérképen nem volt rajta, mert épp ott van kinagyítva a térkép készítőjének a fényképe...vagy vmi ilyesmi...így arról a szakaszról csak egy nyomtatott térképünk volt...amin semmi sem ott volt ahol kellett volna...mivel arrafele volt/van vmi katonai támaszpont...í gy jól megtévesztettek minket, az ellenséget :) ez azért volt vicces, mert Oli előző nap mutatta, hogy evvel a résszel nem lesz gond...még jó, hogy volt nálunk iránytű meg túrakacsa...
a táj nagyon szép mindenfele, látszik hogyan közelítjük meg a Kékestetőt. evvel együtt az is látszott, hogyan sétálunk bele a hatalmas esőfelhőbe...ez olyan szinten elkapott minket, hogy hiába volt rajtam bakancs kamásli térdigérő esőkabát, egy centrifugának elég sok dolga lett volna velem utána...így..a jégeső vízzuhatag patakonátkelés után az út felénél este fél 6kor!!!!!!!! !!!!!!! feladtam a harcot az elemekkel... azóta a sarokban állok, hogy jóvá tegyem...és nem kicsit vízáztatottan Olivér mitfahrer-évé avanzsáltam.. .
Oli , hogy egy kicsit felengedjek és ne fagyjak meg teljesen ( 3 fok volt ) elvitt Mátraházán egy piciny bódéból álló vendéglátóipari egységbe, hogy belémtöltsön vmi forrót...az volt a nap slusszpoénja, hogy az ott iszogató helyiek fennhangon megjegyezték, hogy már nyár van...majdnem kiestem a csuromvizes mivoltamból :)
még annyit, mennyi állatkával ajándékozott meg minket a természet: láttunk Olival szarvascsordá t, nyuszit, két rókát meg sündisznót. Lacival meg csomó fácánt, meg egy őzikét :)
szép nap volt
az előbb kalapáccsal szedtem le a sarat a bakancsomról
a többit így Laci járta le...de erről majd ő beszámol, az is eléggé mókás...
Üdv és további szép virágnövesztős esős délutánt mindenkinek:
Rita
2010. április 12., hétfő
Jenci bácsi leírása a hatodik napról
Üdv!
Szóval, tegnap Zsuzsival a Mátraháza - Kékes-tető - Mátraháza - Galyatető - Mátraszentimre -
Falloskút - Mátrakeresztes útvonalat jártuk le. Tíz körül indultunk. A Kékesen én életemben először voltam és egy szempontból nagyon jó élmény volt: szakadt a hó a tetején. Amúgy van egy böszme nagy kilátó, ami a moszkvai Lomonoszov Egyetem épületének tornyára hasonlít, és nem látni semmit, továbbá az útvonal fel a sípályán, majd vissza. Ez kb. másfél óra, szerintünk jobb lenne kihagyni, semmi érdekes nincs.
Utána Galyatető felé indultunk, már jobb időben. Nagyon szép az útvonal, egy gerincen vezet végig.
Három körül értünk ide. Ebéd után továbbmentünk Mátraszentimre felé, majd Falloskútra, végig szép és jól jelölt az útvonal. Betértünk a Szent-kúthoz. Itt van egy nagy templom, zarándokhely.
Fél hat felé értünk ide. Utána csökkentettük a szintet egy jó 250 méterrel, majd emelnünk kellett volna a végcélhoz egy olyan 300-at, de ezt nem tettük meg, mert 3/4 7-kor értünk Ágasvár aljába. Ide már nem tudott volna jönni Oli, úgyhogy vaksötétben kellett volna még legalább egy órát visszajönni a hegyről (a másik két csapat bevállalta a hasonló akciót :)) ). Szóval ezt a következő lejárásra hagytuk. Így inkább lesétáltunk Mátrakeresztesre, ami nem az útvonal része már, ott vett fel minket a Don sofőrje. Amíg rá vártunk egy capuccino és egy kóla mellett, a magyar mulatós műfaj legújabb stílusirányzatait élvezhettük.
Összefoglaló a terepről: hegyre fel és völgybe le végig, néhány meredek kaptatóval (a legvégén is van egy jó nagy valószínűleg, csak azt nem játruk le) távban és szintben is emberes adag. A nap végén nem lesz sok gond a fektetésnél. A Kékes kihagyásával, időben indulva este nyolc körülre teljesíthető Ágasvár. A Kékessel bajos. Jól jelölt az út, a végén kicsit kevésbé, de ott sincs gáz. Reggeliző, ebédelő hely is lesz (a Kékes aljában és Galyatetőn a sípálya). Kiscsopizó hely is akad, de nem sok (Galyatető, Mátraszentimre) . Misézni is tudunk, ugye adott a Szent-kút, de ha mégsem, akkor is, leginkább Mátraszentimré nél (gondolom Galyatetőn sokan lesznek).
Mi az erdőben csak egy mókust és szép madarakat (cinkék, barázdabillegető , rozsdafarkú) láttunk, de a szerpentineken este jött elénk macska, nyúl és pár róka is. Rocker még több állatról is fog írni!
Képeket Zsuzsi fog küldeni.
Jenci
Szóval, tegnap Zsuzsival a Mátraháza - Kékes-tető - Mátraháza - Galyatető - Mátraszentimre -
Falloskút - Mátrakeresztes útvonalat jártuk le. Tíz körül indultunk. A Kékesen én életemben először voltam és egy szempontból nagyon jó élmény volt: szakadt a hó a tetején. Amúgy van egy böszme nagy kilátó, ami a moszkvai Lomonoszov Egyetem épületének tornyára hasonlít, és nem látni semmit, továbbá az útvonal fel a sípályán, majd vissza. Ez kb. másfél óra, szerintünk jobb lenne kihagyni, semmi érdekes nincs.
Utána Galyatető felé indultunk, már jobb időben. Nagyon szép az útvonal, egy gerincen vezet végig.
Három körül értünk ide. Ebéd után továbbmentünk Mátraszentimre felé, majd Falloskútra, végig szép és jól jelölt az útvonal. Betértünk a Szent-kúthoz. Itt van egy nagy templom, zarándokhely.
Fél hat felé értünk ide. Utána csökkentettük a szintet egy jó 250 méterrel, majd emelnünk kellett volna a végcélhoz egy olyan 300-at, de ezt nem tettük meg, mert 3/4 7-kor értünk Ágasvár aljába. Ide már nem tudott volna jönni Oli, úgyhogy vaksötétben kellett volna még legalább egy órát visszajönni a hegyről (a másik két csapat bevállalta a hasonló akciót :)) ). Szóval ezt a következő lejárásra hagytuk. Így inkább lesétáltunk Mátrakeresztesre, ami nem az útvonal része már, ott vett fel minket a Don sofőrje. Amíg rá vártunk egy capuccino és egy kóla mellett, a magyar mulatós műfaj legújabb stílusirányzatait élvezhettük.
Összefoglaló a terepről: hegyre fel és völgybe le végig, néhány meredek kaptatóval (a legvégén is van egy jó nagy valószínűleg, csak azt nem játruk le) távban és szintben is emberes adag. A nap végén nem lesz sok gond a fektetésnél. A Kékes kihagyásával, időben indulva este nyolc körülre teljesíthető Ágasvár. A Kékessel bajos. Jól jelölt az út, a végén kicsit kevésbé, de ott sincs gáz. Reggeliző, ebédelő hely is lesz (a Kékes aljában és Galyatetőn a sípálya). Kiscsopizó hely is akad, de nem sok (Galyatető, Mátraszentimre) . Misézni is tudunk, ugye adott a Szent-kút, de ha mégsem, akkor is, leginkább Mátraszentimré nél (gondolom Galyatetőn sokan lesznek).
Mi az erdőben csak egy mókust és szép madarakat (cinkék, barázdabillegető , rozsdafarkú) láttunk, de a szerpentineken este jött elénk macska, nyúl és pár róka is. Rocker még több állatról is fog írni!
Képeket Zsuzsi fog küldeni.
Jenci
2010. április 10., szombat
Lejárás No.1/2
Na, befutottunk.
Mindenki megvan, többé kevésbé egyben. Néhánynak be van satírozva pár alkatrésze, de beérkezett a célba mindenki. Amikor reggel kitettem őket zuhogó esőben, kicsit aggódtam. pár órával később az esőbe kis jégdarabok is kerültek... A hőmérő 3°C-t mutatott...
A táj gyönyörű. Én közben nem vesztegettem az időmet, felvettem a kapcsolatot a Mária Út helyi megbízottjával, aki nagyon nyitott volt, szinte fáradhatatlan érdeklődéssel meséltetett engem a BÚról. Több tippet is adott, hogy kikkel vegyük fel a kapcsolatot, egészen odáig jutottunk, hogy melyik szakaszokat kell nyáron felfestenünk. Addig még sok munka van, hatósági engedélyezések és egy helybéli csapat is kell adott időben, jó helyen, de a jelen helyzet bíztató :-):-)
Rokkert este 9-kor vaksötétben szedtük össze csuromvizesen. A többiek sem voltak túl szárazak... Legmélyebb tisztelet a lejáró csapaté: Kata, Zsu, Rita, Janó, Jenci és Rokker. Mindenki beleadott apait anyait!
A részletes beszámolókat később bemásolom ide.
Mindenkinek jó éjt!
Oli bácsi és a :-):-) haverok
Mindenki megvan, többé kevésbé egyben. Néhánynak be van satírozva pár alkatrésze, de beérkezett a célba mindenki. Amikor reggel kitettem őket zuhogó esőben, kicsit aggódtam. pár órával később az esőbe kis jégdarabok is kerültek... A hőmérő 3°C-t mutatott...
A táj gyönyörű. Én közben nem vesztegettem az időmet, felvettem a kapcsolatot a Mária Út helyi megbízottjával, aki nagyon nyitott volt, szinte fáradhatatlan érdeklődéssel meséltetett engem a BÚról. Több tippet is adott, hogy kikkel vegyük fel a kapcsolatot, egészen odáig jutottunk, hogy melyik szakaszokat kell nyáron felfestenünk. Addig még sok munka van, hatósági engedélyezések és egy helybéli csapat is kell adott időben, jó helyen, de a jelen helyzet bíztató :-):-)
Rokkert este 9-kor vaksötétben szedtük össze csuromvizesen. A többiek sem voltak túl szárazak... Legmélyebb tisztelet a lejáró csapaté: Kata, Zsu, Rita, Janó, Jenci és Rokker. Mindenki beleadott apait anyait!
A részletes beszámolókat később bemásolom ide.
Mindenkinek jó éjt!
Oli bácsi és a :-):-) haverok
2010. április 9., péntek
Lejárás No 1.
Este fél 12 van. Most mentek aludni a többiek, gondoltam írok pár sort. Az asztalomon kivételesen rend honol, mert a lakótársaim nem bírták már nézni a kupit és elpakoltak. Csak pár Mátra túristatérkép és netről letöltött "kiprintscreenelt" túristaútvonalakat tartalmazó dokumentum van itt. Nomeg a GPS, ami nem működik már csak a kocsiban... Holnap 6-kor kelés, 7-kor indul a kocsi első kereke :-) és irány a Mátra!!! Végre nem az irodában kell tölteni egy napot, hanem a hegyekben. Nekem most ilyenkor egy kicsit nehéz. Ma este 8kor álltam fel az asztaltól, addig tanulmányoztam a térképeket. Meg para van, hogy nem hagyunk-e itthon valamit. Nem felejtünk-e el valamit. Persze holnap reggel minden más lesz. Jön a sügér Rokker, meg a Robi haverja, na persze Jenciről nem is beszélve, aztán belecsapunk a húrok közé!!! Ezaz Dagadt Beimüller!!! Mentsük a Rockot! Ami a csövön kifér. Jut eszembe a Rokker Zsoltti CD-t el ne felejtsem betenni! NA, mentem aludni! Jók legyetek! Mert mi majdnem mindig jók vagyunk!!! :-):-) Üdv: Oli bácsi voltam
2010. február 20., szombat
Barátok Útja Blog indul
Sziasztok!
Elindult az idei BÚ szervezés. Mostantól a honlap mellett blog is elérhető lesz, amin a legfrissebb hírek, infók, érdekességek olvashatók. Mindenki hozzászólhat a témákhoz, látogassátok minél gyakrabban!
Fontos:
A megszokottól eltérően, idén más időpontban lesz a zarándoklat:
2010. JÚLIUS 2-10.
Elindult az idei BÚ szervezés. Mostantól a honlap mellett blog is elérhető lesz, amin a legfrissebb hírek, infók, érdekességek olvashatók. Mindenki hozzászólhat a témákhoz, látogassátok minél gyakrabban!
Fontos:
A megszokottól eltérően, idén más időpontban lesz a zarándoklat:
2010. JÚLIUS 2-10.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)