2015. június 29., hétfő

2015 5. nap útleírás: Sátoraljaújhely – (Makkoshotyka) – Komlóska, lejárók:Borsi, Balázs és Márton


Összefoglalás:
Táv: 22,24 km emelkedés: 937m lejtés: 844m
Térkép: (http://turistautak.openstreetmap.hu/magasutv.php?ido=1434369876)
Idő: nekünk 7-8h, BÚval ~8h.
BÚ-táppal Makkoshotykán tudunk találkozni (de útközben is van, amikor aszfalton megyünk át).
Terep: erdő/árnyék: 80-90%, végig jellemzően le-föl a hegyoldalban, de sosem a csúcson; a végén a mező jó napos.
Lábbeli: bakancs/túracipő, esetleg túraszandál, himi-humi lábbeli nem jó.
Öltözködés: Olykor csalánoson, bokros részen megyünk át.
Kiscsopi, mise: mindkettőre van tér.
Térerő: Komlóskán, ill. a település környékén nincs térerő. Telefonálni csak a falu közepén álló, egy db matáv-telefonfülkéből lehet.

Útleírás:

A Piaristák templomától indultunk a zöldön, majd a térképpel ellentétben (PK+) helyett folytatás a kék jelzésen egészen Makkoshotykáig. Az útvonal jellemzően kellemes le-föl a hegyoldalon az erdőben, fák árnyékában. Érdekessége, hogy soha nem visz fel a csúcsokra, azt mindig „kerülgeti”. Az elindulástól számítva kb. 1-1,5 órára található az erdőben egy nagy fa, rajta nemzeti színű szalagokkal: a Rákóczi-fa. Később erdőtelepítés lassíthat rövid területen minket: kikerüljük, vagy létrázunk 2x, eldönthető. Továbbmenve egyszer „völgybe szállunk”. Elérve Makkoshotykára (ha jól emlékszem kb. 4 óra idáig), lehet a Meczner-sírboltnál ebédelni és kiscsoportozni kb 4 csoportnak, a többiek a szomszéd telken és a templomudvarban tudnak leülni. (Ha esetleg Rockeréknek sikerülne „leboltolni”, hogy sírbolt és a templom között található, szépen felújított Meczner-vadászkastély udvarára beülhessünk, az nagyon király lenne.) A településről kifelé van kút.

Makkoshotyka és Komlóska között is eleinte erdőben megyünk. Az indulás után egy hegyet mászunk meg, „felérve” a felére, a Rákos-kútnál szépen kiépített padok és egy nagy kereszt van, ha szeretnénk misézni. Az út további részében semmi extra. Majd a kékről áttérünk a K+-ra. Ez egy „hajszálnyit” van csak eldugva a fák között, itt figyelnünk kell majd. A K+ egy hosszabb mezőn visz végig, jellemzően ritkák, s ha vannak is, nem látni a jelzéseket. A mezőn jól tűz a nap!!! Az út végén egy pincesor között érkezünk be Komlóskára, ahol kb. a falu közepén van a szállásunk. Szép falu, ideális pihenőhely.

2015 2. nap útleírás: Hollóháza - Füzér, lejárók:Borsi és Márton

Összefoglalás:
Táv:16.07km emelkedés:871m lejtés:812 (http://turistautak.openstreetmap.hu/magasutv.php?ido=1434363318)
Idő: nekünk 6h, BÚval ~7h.
BÚtáppal NEM találkozunk, magunkkal kell vinni az ebédet. (értelemszerűen hullaszállításra sem lesz lehetőség)
Terep: erdő/árnyék (90%), sok köves szakasz, nagyon meredek emelkedők/lejtők, bakancs/túracipő, fásli akinek térde/bokája érzékeny.
Szerintünk 2 kiscsopi belefér.

Leírás:
Hollóházáról a betontemplomtól indultunk, innen kb. fél óráig aszfaltúton mentünk, amíg el nem értük az országhatárt. Innen jobbra fordulva az erdőbe vezetett az utunk a határ mentén. Itt majd mindenkinek lesz lehetősége a vádlija bemelegítésére mert 100méteres szintkülönbséget kell lenyomni 200méteren. Miután kifújtuk magunkat mentünk szépen tovább a határkövek mellett, azonban most sem teljes sebességgel, sokat kellett kerülgetni a levágott gallyakat/ágakat, és a köves talajon is vigyázni kellett a bokánkra. Azonban a táj nagyon szép, többnyire bükkerdő és sokszor jó a kilátás Szlovákia felé. Egyébként aki szeretne, megpróbálkozhat a "legtöbbszöri Szlovák-Magyar határátlépés" Guinness rekord megdöntésével, lesz rá bőven lehetőség! Innentől az út enyhe emelkedésbe ment át, de nem megterhelő módon. Néhol egy-két kiszáradt és alig csordogáló patakon keltünk át, huzamosabb esőzés esetén ez a BÚn még majd torlódást okozhat. Volt egy érdekes útkereszteződés amikor át lehetett térni Szlovákiába a szlovák zöld úton, de ugye mi a határ menti "magyar" zöld úton szerettünk volna tovább menni, és a 4 féle irányba szétszéledő zöld utak picit gondolkodásra késztettek minket, de a határkövek és a patak jó tájékozódási pontnak bizonyultak, így nem mentünk sokáig rossz irányba :) Ezután nem sokkal elérkeztünk egy újabb csomóponthoz (indulástól kb. 3órára) ahol kellemes padok és fedett asztal is várt ránk. Itt lehet ebédelni és kiscsopizni egyet. A jó ebéd és pihenés után, azonban kemény munka vár majd ránk, ugyanis fel kell mászni a Nyerges hegyre. Kemény kaptató után élvezetes volt a csúcsélmény, remek kilátással Magyarország felé! Egyúttal itt értünk el Magyarország legészakibb pontjára is. És ez még nem semmi: újabb emelkedő várt ránk, ezután a Nagy Milicet másztuk meg, ahol egy emlékoszlop várt minket a Zemplén legmagasabb csúcsán. Innen egy 5 perces kitérővel egy kilátóhoz jutottunk el, ami még nem volt teljesen kész, de felmentünk :) A legfelső emeletén nincs padló meg nincs korlátja a lépcsőnek, de gyanítom ez augusztusig kész lesz. Szerintünk érdemes lesz megnézni, ha jól állunk időben, akkor egy ~20perces pihenővel mindenki körbe tud nézni. Ezután rátértünk a kék túrára, meredeken lefelé Füzér irányába. Itt már a vádlink elég fáradt volt, így igazán kellemes volt, hogy mostmár a térdeinket koptathatjuk. A meredekség szépen lassan enyhült, a legvégén szinte már észre se vettük azt a 400métert amit ereszkedtünk. Felmásztunk a Füzéri várhegyre is, azonban a vár jelenleg felújításon megy keresztül, így nem sok része volt látogatható. Ide a BÚval nem érdemes felmennünk, csak ha a felújítás már kész lesz, és úgy döntünk meg akarjuk nézni a várat (csoportos kedvezménnyel 200Ft/fő). A várhegy lábánál lévő erdős részen, vagy a Füzéri szállás környékén lehetne a 2. kiscsopit tartani ha majd jól állunk időben. A vár parkolójában már várt minket Olivér, Bozó és Balázs, méghozzá nem is akárhogyan: hűtött sörrel! Ezek után már boldogan elmentünk az ált. iskolához ahol a szállásunk lesz, majd a főhadiszállás felé vettük az irányt Husi bácsihoz, és időben elértük a Finnország - Magyarország meccs kezdősípszóját :)

2015. június 23., kedd

2015 4. nap útleírás: Pálháza – Sátoraljaújhely, lejárók: Dávid, Dodó

Pálháza – Sátoraljaújhely (4. nap)
Dávid – Dodó

A pálházai iskola elől veszi kezdetét a zarándoklat valószínűleg egyik leghosszabb útja.  A bakancs ajánlott, a naptej viszont nem létfontosságú, mert leszámítva egy rövidebb kezdeti és befejező szakaszt szinte végig fák árnyékában vezet a menet. Pont ezért viszont ajánlott nagyon közeli kapcsolatba kerülni a kullancsriasztóval.

Aszfalton körülbelül fél óra alatt minden fennakadás nélkül elérjük Kovácsvágást. Itt elhaladunk a helyi templom mellett, majd nemsokára rátérünk arra az erdészeti útra, amit ebédig egész biztosan követni fogunk. Nem lesz könnyű.  Az ösvényt az elején többször is sűrű dzsindzsás keresztezi, később pedig el-eltűnik az út és elég mély árkok nehezítik a továbbjutást, de eltévedni nem lehet, mert egy patak mentén megyünk egészen annak kezdetéig. Ezután nem sokkal rátérünk egy elég jól karbantartott, ledöngölt, kocsik által is járható földútra. Erről egy rövidebb szakasz erdészeti ösvény már a kijelölt turista útvonalhoz visz minket, melyet még jó hosszan követve, de már nehézségek nélkül elérjük Sátoraljaújhelyet, ahol a bűnbánati liturgiával zárjuk a napot. 
A menetidő olyan 7-8 óra, ha csak azt vesszük, amit tényleg le fogunk ott is járni. Km-ben pedig sztem olyan 25. De semmi sem biztos.

2015. június 22., hétfő

2015 7. nap útleírás: Hercegkút-Sárospatak, lejárók: Bozó, Rita, Marci

Utolsó nap (12 km)

Rita-Marci-Bozó

Hercegkúton a templomból kilépve balra elindulunk Makkoshotyka felé. A pincesort jobbról megkerülve a dombról leérve kiérünk a betonútra, ahol balra kanyarodunk. A beton hamar elfogy, az erdő szélén sétálunk, el a focipálya, majd egy kisebb láp mellett. A piros T jelzést követve jobbra egy fahídon átkelve, majd egy mezőt átszelve - ami reméljük, nyáron sem lesz dzsindzsa - érünk be Makkoshotykára.

A faluban az ABC-nél jobbra fordulunk, neki a dombnak, a dombtetőn pedig balra tartva ereszkedünk le a Kovács-patakig.

A térkép jelzésével ellentétben a Kovács patakon átkelve nincs a parton déli irányban jelzett út! A híd után fel a dombra ütközésig (napraforgó tábla), majd egy bokros vízmosáson át a Hercegkúti patak hídján keresztül, erősen sasolva a nyugati erdőszélet kb. 100 m után egy nehezen észlelhető információs tábla mellett – de már jelzett úton – be az erdőbe. (Na, itt kavartunk egy órát mielőtt evakuálást kértünk, és az út további részét ellenkező irányból sikerült abszolválni.) Fél óra emelkedő a Király-hegyre, újabb fél óra fenn a tetőn, árnyas erdei utakon. Innen egy óra lefelé a hegyről, részben vagy teljesen nyílt terepen a szőlők között. Végül kb. fél óra Sárospatakon, míg elérjük a szállást. A tiszta menetidő 3 és fél óra, de tekintettel arra, hogy többen megyünk, az utolsó nap fáradtabbak leszünk, és nem lenne jó nagyon elcsúszni az utolsó napon, én négy órával számolnék, bár a távot csak 12 km-re becsülöm.

Összesen 1 órát megyünk árnyékban, a többi tűző nap, ami cserébe nem nehéz terep, ha nem esik előtte, nem kell bakancs.

2015 6. nap útleírás: Komlóska-Hercegkút, lejárók: Agapé, Pampoo, Dávid és Dodó

Komlóska-Hercegkút
Ha valaki olyan buzgó, hogy meglesi a térképen, mely településeket fogja érinteni az idei BÚ, láthatja; de azok kedvéért, akik nem ilyen buzgók, elmondom, hogy Komlóska és Hercegkút szomszédos falvacskák. Kb. 2 óra alatt átérnénk a szomszédba. Sokszor hallani, hogy nem a cél, hanem a célhoz vezető út a fontos. És hol máshol, ha nem egy zarándoklaton értenénk ezzel maximálisan egyet. Felgyalogolunk Háromhutára, megkerülünk egy hegyet (Nagy-Körös-hegy 595), és úgy vesszük az irányt Hercegkút felé.
Látunk majd egy szépséges, elhagyatott kastélyt Újhuta környékén. Onnan már csak pár óra (úgy 3-4), és beérünk Hercegkútra.
Ami az egyéb érzéseket illeti, érezhetünk enyhe emelkedőt, egyszer egy nagyon éles kanyart, szerencsénkre kevésszer érezhetjük a nap égető sugarait, sokat megyünk majd erdőben. Aszfaltot csak egy nagyon rövid szakaszon érezhetünk majd a talpunk alatt, míg átvágunk a három Hután. Viszont valamit valamiért. Mivel erdős részen gyalogolunk sokat, a tájban csak Hercegkút felé vezető úton gyönyörködhetünk. De addig is ott lesz nekünk a kastély.
Erre a napra is inkább a cipőt ajánljuk, mert dzsindzsás nem lesz (lekopogom), az erdőben nem túl jó a terep, meg átvágunk majd egy-két réten, ahol szintén kellemetlen a szandál. Azért kell majd a naptej, napsapka, és a sok-sok víz is. Hegyet mászni nem fogunk, emelkedőből lesz csak kevés, meg inkább vékonyka ösvények, amin leereszkedünk (valószínűleg egyesével). Mikor a cél felé tartunk, a Nap már a hátunk mögött lemenőben lesz, így elviselhető lesz a kevés fával szegélyezett útszakasz is.


Kiérve Komlóskáról, rögtön az út elején van egy szuper reggeli indítós hely, ruszin kultúrházhoz tartozik, és reggel még árnyékos lesz:

2015. június 18., csütörtök

2015 1. nap útleírás: Gönc-Hollóháza, lejárók: Bozó és Balázs

Gönc-Hollóháza (20 km)

Indulás Göncről a Huszita ház elől, ahol buszok számára is alkalmas megállóhely van. Fél óra nyílt terep után be az erdőbe. A földcsókhoz itt állnék meg, mert az eredetileg tervezett kolostorromnál túl kevés a hely, egyébként is elhanyagolt a környéke. Egy óra a romokig, ahol egy információs tábla is van a Szent Erzsébet útról. (Ezt fel lehetne használni, ha a témánkhoz is passzol Szent Erzsébet.) Egy kisebb nyereg megmászása után leereszkedés Telkibányára. Kiscsoportnak helyet a múzeum udvarán néztünk. Domboldal, több árnyékkal. (Talán 2007-ben is itt állt meg a csapat...) A falu után kb. egy óra a nyílt terepen, kisebb része aszfalton. Utána hosszú, árnyékos, jól kijelölt, de enyhén és folyamatosan emelkedő út két órán keresztül, végül kb. 30 perces ereszkedés Hollóházára. A tiszta menetidő 130 emberrel számolva délelőtt két óra, délután két és fél óra. A jelzőtáblák alapján 18 km a táv, de a településeken való téblábolást is ide számítva én 20 km-t kommunikálnék az első napra.

2015 3. nap útleírás: Füzér-Pálháza, lejárók: Agapé és Pampoo

Pampo-Agapé: Füzér-Pálháza: Fiú-lány nap
Kedves idén velünk zarándoklók! Nézzük, mi vár rátok azon a napon, amit mi vezetünk Pamopval:
A fűzéri óvoda/iskolában ébredünk aznap, és reggeli indítás után megindulunk toronyiránt. Szó szerint toronyiránt, mert a fűzéri vár a hegy tetején végig felettünk tornyosul majd. Ám mivel előző nap Borsi és Márton felvisz oda minket, velünk már csak meg kell kerülnötök a hegyet, és így minden irányból megcsodálhatjátok a várat. Kellemesen kaptatós, árnyékos erdőn keresztül megyünk, majd hegyekkel övezett napos út visz be Pusztafalura. Pusztafalu 452 lelkes falucska, de olyan modern „kerekesszékes kilövellő”-vel rendelkeznek, hogy az irigylésre méltó. Kék keresztet követünk végig, ráadásul egy Szent Jakab zarándoklat miatt piros-fehér szalagokat kötöttek fel végig a jelzések mentén. Bízunk benne, hogy ez augusztusban is még fent lesz, mert nagy segítség volt. Szóval követtük a kék keresztet, meg a szalagot. Azt gondolná a jó túrázó, hogy abból van baj, ha letér a felfestett útról. Nos, a mi esetünkben ez ellenkezőleg volt.  Átvergődtünk egy dzsindzsáson, és éppen fellélegeztünk volna, hogy egy tiszta csapás jön, de akkor láttuk, hogy a jel (még a kedvenc piros-fehér szalagunk is) azt mutatja: Csak tovább a dzsindzsásba barátom! Sziszegve átvágtunk a derékig érő „csalános-szúrósbokros-bogaras-ösvénykén”, és mikor kiértünk, láttuk ám, hogy vezet ide egy másik út is. Visszafele elindultunk azon, mert gyanús volt, hogy ez az a „tiszta csapás”, amivel a „csalános-szúrósbokros-bogaras-ösvényke” előtt találkoztunk. És tadááá, tényleg az volt. Igazán megkönnyebbültünk, és elhatároztuk, hogy a bandával errefelé megyünk, és nem követjük a kék keresztet. Segíteni fog nekünk egy 9-es fa és egy MA-fa. Ez a két jel lett az átmeneti kék keresztünk. Mielőtt beérnénk Fűzérradványra, gyönyörködhetünk egy 200 éves tölgyben (bár csendesen megjegyezném, a tatai platánnak nyomába sem ér). A faluban leellenőriztük, hogy a kút működik-e, és jelentem működik. Ott esetleg felfrissülhet a banda, mielőtt nekivágnánk az ismételten napos, aszfaltos útnak, ami már úti célunkhoz, Pálházára vezet.

Összefoglalva: Árnyékos erdőben és tűző napon is gyalogolunk majd, szóval naptej, sapka fontos. Tüdőnket nem fogjuk kiköpni, kaptatókra kevésbé lehet számítani, de azért nem is olyan, mint az Alföld. A terep is változó, hol jól járható, hol kevésbé, ezért csak a vakmerőbbek húzzanak szandált, inkább a cipőt javasoljuk. A táj fantasztikusan gyönyörű, szóval a fényképezőket tartsátok majd kézközelben!
Üdv: Agapé