Pampo-Agapé: Füzér-Pálháza:
Fiú-lány nap
Kedves idén
velünk zarándoklók! Nézzük, mi vár rátok azon a napon, amit mi vezetünk Pamopval:
A fűzéri
óvoda/iskolában ébredünk aznap, és reggeli indítás után megindulunk
toronyiránt. Szó szerint toronyiránt, mert a fűzéri vár a hegy tetején végig
felettünk tornyosul majd. Ám mivel előző nap Borsi és Márton felvisz oda
minket, velünk már csak meg kell kerülnötök a hegyet, és így minden irányból
megcsodálhatjátok a várat. Kellemesen kaptatós, árnyékos erdőn keresztül
megyünk, majd hegyekkel övezett napos út visz be Pusztafalura. Pusztafalu 452
lelkes falucska, de olyan modern „kerekesszékes kilövellő”-vel rendelkeznek,
hogy az irigylésre méltó. Kék keresztet követünk végig, ráadásul egy Szent
Jakab zarándoklat miatt piros-fehér szalagokat kötöttek fel végig a jelzések
mentén. Bízunk benne, hogy ez augusztusban is még fent lesz, mert nagy segítség
volt. Szóval követtük a kék keresztet, meg a szalagot. Azt gondolná a jó
túrázó, hogy abból van baj, ha letér a felfestett útról. Nos, a mi esetünkben ez
ellenkezőleg volt. Átvergődtünk egy
dzsindzsáson, és éppen fellélegeztünk volna, hogy egy tiszta csapás jön, de
akkor láttuk, hogy a jel (még a kedvenc piros-fehér szalagunk is) azt mutatja:
Csak tovább a dzsindzsásba barátom! Sziszegve átvágtunk a derékig érő „csalános-szúrósbokros-bogaras-ösvénykén”,
és mikor kiértünk, láttuk ám, hogy vezet ide egy másik út is. Visszafele
elindultunk azon, mert gyanús volt, hogy ez az a „tiszta csapás”, amivel a „csalános-szúrósbokros-bogaras-ösvényke”
előtt találkoztunk. És tadááá, tényleg az volt. Igazán megkönnyebbültünk, és
elhatároztuk, hogy a bandával errefelé megyünk, és nem követjük a kék
keresztet. Segíteni fog nekünk egy 9-es fa és egy MA-fa. Ez a két jel lett az
átmeneti kék keresztünk. Mielőtt beérnénk Fűzérradványra, gyönyörködhetünk egy
200 éves tölgyben (bár csendesen megjegyezném, a tatai platánnak nyomába sem
ér). A faluban leellenőriztük, hogy a kút működik-e, és jelentem működik. Ott
esetleg felfrissülhet a banda, mielőtt nekivágnánk az ismételten napos,
aszfaltos útnak, ami már úti célunkhoz, Pálházára vezet.
Összefoglalva: Árnyékos erdőben és tűző napon is
gyalogolunk majd, szóval naptej, sapka fontos. Tüdőnket nem fogjuk kiköpni,
kaptatókra kevésbé lehet számítani, de azért nem is olyan, mint az Alföld. A
terep is változó, hol jól járható, hol kevésbé, ezért csak a vakmerőbbek
húzzanak szandált, inkább a cipőt javasoljuk. A táj fantasztikusan gyönyörű,
szóval a fényképezőket tartsátok majd kézközelben!
Üdv: Agapé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése